2012. szeptember 6., csütörtök

Küzdelem a Lyme-kórral

Makra Ágnest már lassan 30 éve csípte meg egy kullancs, azóta küzd azzal szörnyű betegséggel, amit Lyme- kórnak hívnak. Nagyon sok szenvedésben volt már része ez alatt a három évtized alatt, mind fizikailag, mind lelkileg, azonban Ágnes nem tört meg, és nem engedte, hogy a kór maga alá gyűrje. Küzdött és remélt, mert csak így lehetett túlélni, és csak így lehet most is. Hogy egy nap arra ébred majd, hogy nincs fájdalom.

Akkoriban, amikor kálváriája 1985-ben egy ici-pici kullancs miatt megkezdődött, Magyarországon még nemigen tudták beazonosítani a Lyme-kórt. Hosszas egyéb vizsgálatok után végül rásütötték, hogy pszichózis, hiába próbálta bizonygatni az orvosoknak és a nővéreknek az ellenkezőjét, hogy ő márpedig érzi, hogy valami nincs rendben a testében, nem hittek neki. Emiatt még erősebbnek kellett lennie, hiszen tudta, ha hisztizni kezd, már tényleg nem moshatja le magáról a pszichés megbélyegzést.

A betegség fél éve lappangás után megtámadta az idegrendszerét, ízületeit; Ágnes tolószékbe kényszerült. Végül egy Amerikában élő magyar orvos igazolta betegségét, akkor már nagyon le volt gyengülve. Végső kétségbeesésében Mexikóba utazott, - amire a pénzt szimpatizánsai gyűjtögették számára össze, hogy ki tudjon utazni - egy kezelésre, aminek a lényege az volt, hogy maláriás vérrel fertőzik őt meg, és a magas láz majd elpusztítja a kórokozókat a szervezetében. A láztól teljes önkívületben fetrengve, hányingertől és lázálmoktól gyötörve töltötte napjait az ottani kórházban, az orvosai a karjukban vitték ki zuhanyozni is. A kezelés, bár jól sikerült, de sajnos nem sikerült az összes kórokozót megölni a szervezetében, csak csökkenteni a számukat, többszöri kiutazás és kezelés után is.

Ma már jobban ismerik ezt a borzalmas betegséget az orvosok, de nagyon fontos, hogy az emberek észrevegyék a legapróbb jeleket is, és figyeljenek rá. Makra Ágnes ezért is írta meg könyvben az ő történetét, hogy felhívja mindenki figyelmét rá, hogy egy apró kullancscsípésből milyen életre szóló betegség alakulhat ki.

Ágnesnek ma már férje és kisgyereke van, akik mindenben támogatják és segítik, így legalább már nem egyedül kell felvennie a harcot a betegséggel.
Fantasztikus a bátorsága és kitartása, kívánok neki gyógyulást és boldogságot!



  • Cím: Makra Ágnes: Kullancscsípéstől a maláriáig
  • Kiadó: Maszk Egyesület
  • Oldalszám: 217

2012. szeptember 4., kedd

Elsodort lelkek

Na, ez tipikusan az a könyv, amit nem emelnék le csak úgy a polcról az üzletben. Az író neve nem mond semmit, és a borító sem túl meggyőző számomra, legalábbis nem azt a műfajt sejteti, amit szívesen olvasok.

De akkor mégis hogy került a kezembe a könyv?
Hát úgy, hogy valahol olvastam, hogy a János kórházban van egy orvos, Dr. Szigeti Zoltán, a Szent János Kórház szemészeti osztályának vezető főorvosa, aki álnéven könyvet ír, mégpedig Frank Sorel néven, és elég sikeresnek mondhatók az eddigi alkotásai.

Hát mit is mondhatnék.. szerintem fantasztikus a könyv. Nem csak a történet, a benne lévő fordulatok, párbeszédek, hanem maga az írói stílus. Faltam minden sorát.

A regény a második világháborút átívelő időszakban játszódik, így Horthytól Kádáron át a Kennedy családig mindenki felbukkan, csak úgy mint a zsidóüldözés, a munkaszolgálat, az ÁVH, Hitler, Recsk.. Magyarország történelmének egy igen jelentős szeletét öleli fel.

Három fiú élete teljesedik ki a történetben. Hartai Mihály kitűnő tornász gyerek, de igazi tehetség a tanulás terén is, amit szerencséjére mások idejében felfedeznek, és felkarolják a szegény családban született fiút, így a koszos gyár helyett gimnáziumban tanulhat, és később azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret, és amihez a legjobban ért.
Barátja, Hegedűs Miklós igazi sakkbajnok. Bár a tornateremben nehézkesen mozog, a sakktábla előtt verhetetlen elme. Az első adandó alkalommal disszidál Amerikába, és ott csinál fényes karriert.
Másik barátja, Nónay Gusztáv is teljesíti nagy álmát: orvos lesz, méghozzá híres urológus.

Mindhármójukat megtépázza a sors, és bár sokszor tűnik úgy, hogy a helyzet reménytelen, azért legtöbbször már látni a fényt az alagút végén. És bár van, hogy messzire sodorja az élet őket egymástól, az igazi jó barátok tíz év elteltével is ugyanolyan jó barátok, még ha nem adhatnak magukról hírt sem, mert közbeszól a rendszer.

Imádtam a könyv természetes stílusát, gördülékenységét, ízességét. Ugyanakkor kiadás előtt jobban figyelhettek volna a bosszantó elírásokra, illetve egyszer van egy véletlen névcsere is (kétszer egymásután ráadásul), ami elég zavaró volt.

Mindent összevetve nekem rettentően tetszett, ajánlom mindenkinek, és kíváncsian állok most már elébe a többi három könyvének is.
Szép munka, Doktor Úr!

- Interjú Dr. Szigeti Zoltánnal
- Frank Sorel, a Turáról elszármazott szemészprofesszor és regényíró