tag:blogger.com,1999:blog-24372890354340036262024-02-07T12:22:37.227+01:00Egészségügyi kiskönyvekEgészségügyis bloggerek egészségügyi könyvekről, cikkekrőlEgészségügyi kiskönyvekhttp://www.blogger.com/profile/03513010245180194943noreply@blogger.comBlogger28125tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-12518662208379164332017-12-10T12:21:00.001+01:002017-12-10T12:24:30.404+01:00Do No Harm: Stories of Life, Death and Brain Surgery“<i>Every surgeon carries within himself a small cemetery, where from time to time he goes to pray – a place of bitterness and regret, where he must look for an explanation for his failures.’ René Leriche, La philosophie de la chirurgie, 1951”</i>
<br />
<br />
Történetek az Életről, Halálról, lelkiismeretről és felelősségről, érzelmekről és elhivatottságról. Mindez egy fantasztikus ember és orvos látószögéből megírva, egy olyan emberé, akinek a szikéje alá habozás nélkül befeküdnénk. Bár a betegek hajlamosak isteni hatalommal felruházni az orvosaikat, végül is az orvos is ember, aki hibázhat és hibázik is, csak az ilyen hiba sok esetben fatális. Henry Marsh erről a csodaszép, de iszonyú nagy felelősséggel terhelt világról mesél nekünk.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2Mwf6F-kkH8hHdn2GfmdHwSlaS3l22KiQSmSrBUe-pplYLDNDIo0Zk2UyuRHCOrrKVk8PrydDMogYqyjd2_GuI3oUvD-kKsAp84tPc3vC5CfhS1JE8B5hwdM_pWRYM89p8bSEwRXv5Lk/s1600/22907030.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="310" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2Mwf6F-kkH8hHdn2GfmdHwSlaS3l22KiQSmSrBUe-pplYLDNDIo0Zk2UyuRHCOrrKVk8PrydDMogYqyjd2_GuI3oUvD-kKsAp84tPc3vC5CfhS1JE8B5hwdM_pWRYM89p8bSEwRXv5Lk/s200/22907030.jpg" width="130" /></a></div>
<ul>
<li>Cím: Do No Harm: Stories of Life, Death and Brain Surgery by Henry Marsh </li>
<li>Oldalszám: 292 oldal </li>
<li>Kiadó: Orion Books</li>
</ul>
Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-7503645566492621912013-06-12T11:43:00.000+02:002013-06-12T11:43:42.084+02:00Erőméz<blockquote class="tr_bq">
<i>„Egy öreg sebésznek egy egész temető van a szívében, amit időnként meglátogat.."</i> </blockquote>
<br />
A vizsgaidőszak miatt nem volt időm értékeléseket írni, de most szemezgetek néhány könyvről, amit az alatt olvastam, és bár csak pár mondatban, de írnék róluk, mert érdemes elolvasni.
Itt van például az Erőméz, amit Dr. Széll Kálmán írt, akit "a hazai aneszteziológia és intenzív terápia alapítójaként" tartanak számon.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZC24LX-QPN-z1iZsXyNsKcxIPIQfaR_Vibc-qFFbhkl_fgf91xWHo-PX_kIe3W7nzTkv1QNUHnDf28u8elkytTL8wiuYAu_6vq7eKwdUG6Rz8NMFoZjW91onFBFL_-TvZuhpL2khqwqBd/s1600/842145_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZC24LX-QPN-z1iZsXyNsKcxIPIQfaR_Vibc-qFFbhkl_fgf91xWHo-PX_kIe3W7nzTkv1QNUHnDf28u8elkytTL8wiuYAu_6vq7eKwdUG6Rz8NMFoZjW91onFBFL_-TvZuhpL2khqwqBd/s320/842145_5.jpg" width="218" /></a></div>
<br />
Én minden ilyen tevékeny élettel, és izgalmas múlttal rendelkező idős orvost köteleznék arra, hogy nyugdíjas korában memoárt írjon az emlékeiről..
Fantasztikus volt olvasni a vicces anekdotákat, a régi korok gyógyítását, és gyógyítóit, a néhol tipródó embert és orvost, az emlékeit kollégákról, barátokról, kórházról. Dr. Széll Kálmán pedig nem szépít: a saját hibáit is „meggyónja” könyvében, „okulásul”, és mert ő is Ember, aki tévedhet, de a szíve a helyén volt mindig is.<br />
És a memoárt olvasva láthatjuk, hogy még most is.. <br />
<br />
<a href="http://www.lib.pte.hu/etksz-hirek-dr-szell-kalman-konyvbemutatoja-a-cafe-freiben">Itt egy cikk </a>róla, ami a könyvbemutatóján készült a beszélgetésből.Egészségügyi kiskönyvekhttp://www.blogger.com/profile/03513010245180194943noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-36110182837037357262012-09-06T15:54:00.001+02:002012-09-06T15:54:11.568+02:00Küzdelem a Lyme-kórral<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Makra Ágnest már lassan 30 éve csípte meg egy kullancs, azóta küzd azzal szörnyű betegséggel, amit Lyme- kórnak hívnak. Nagyon sok szenvedésben volt már része ez alatt a három évtized alatt, mind fizikailag, mind lelkileg, azonban Ágnes nem tört meg, és nem engedte, hogy a kór maga alá gyűrje. Küzdött és remélt, mert csak így lehetett túlélni, és csak így lehet most is. Hogy egy nap arra ébred majd, hogy nincs fájdalom.<br />
<br />
Akkoriban, amikor kálváriája 1985-ben egy ici-pici kullancs miatt megkezdődött, Magyarországon még nemigen tudták beazonosítani a Lyme-kórt. Hosszas egyéb vizsgálatok után végül rásütötték, hogy pszichózis, hiába próbálta bizonygatni az orvosoknak és a nővéreknek az ellenkezőjét, hogy ő márpedig érzi, hogy valami nincs rendben a testében, nem hittek neki. Emiatt még erősebbnek kellett lennie, hiszen tudta, ha hisztizni kezd, már tényleg nem moshatja le magáról a pszichés megbélyegzést.<br />
<br />
A betegség fél éve lappangás után megtámadta az idegrendszerét, ízületeit; Ágnes tolószékbe kényszerült. Végül egy Amerikában élő magyar orvos igazolta betegségét, akkor már nagyon le volt gyengülve. Végső kétségbeesésében Mexikóba utazott, - amire a pénzt szimpatizánsai gyűjtögették számára össze, hogy ki tudjon utazni - egy kezelésre, aminek a lényege az volt, hogy maláriás vérrel fertőzik őt meg, és a magas láz majd elpusztítja a kórokozókat a szervezetében. A láztól teljes önkívületben fetrengve, hányingertől és lázálmoktól gyötörve töltötte napjait az ottani kórházban, az orvosai a karjukban vitték ki zuhanyozni is. A kezelés, bár jól sikerült, de sajnos nem sikerült az összes kórokozót megölni a szervezetében, csak csökkenteni a számukat, többszöri kiutazás és kezelés után is.<br />
<br />
Ma már jobban ismerik ezt a borzalmas betegséget az orvosok, de nagyon fontos, hogy az emberek észrevegyék a legapróbb jeleket is, és figyeljenek rá. Makra Ágnes ezért is írta meg könyvben az ő történetét, hogy felhívja mindenki figyelmét rá, hogy egy apró kullancscsípésből milyen életre szóló betegség alakulhat ki.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHVk2gugtSaS93WaHpq7uH2JjmCcBzWxzPERly3WS8u-wWnPzXF096fxc3m4QfBtCz7d8Ae7kCzqnwiHm_K26VucPzuNX9oesEHRuQ0IVrDUnx1UM9RXJUhiLlfrDjc-LKpEO6EVkYv9M/s1600/202_2013648_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHVk2gugtSaS93WaHpq7uH2JjmCcBzWxzPERly3WS8u-wWnPzXF096fxc3m4QfBtCz7d8Ae7kCzqnwiHm_K26VucPzuNX9oesEHRuQ0IVrDUnx1UM9RXJUhiLlfrDjc-LKpEO6EVkYv9M/s320/202_2013648_2.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Ágnesnek ma már férje és kisgyereke van, akik mindenben támogatják és segítik, így legalább már nem egyedül kell felvennie a harcot a betegséggel.<br />
Fantasztikus a bátorsága és kitartása, kívánok neki gyógyulást és boldogságot!<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjturiV9Kfh4cIdwP0__UAdqiUFpddaZRS-Ls8DDw1udoCkYiUPE8EufIVSlV5RteRp_DFETGdEMYpJGqEVVNe3-TB8cdZbvElR3JYAVd4ilcAZPHWhGQCOnE47GHmQKTf-8fbpjZrgeBs/s1600/Makra_Agnes_Kullancscsipestol_a_malariaig_2_55261.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjturiV9Kfh4cIdwP0__UAdqiUFpddaZRS-Ls8DDw1udoCkYiUPE8EufIVSlV5RteRp_DFETGdEMYpJGqEVVNe3-TB8cdZbvElR3JYAVd4ilcAZPHWhGQCOnE47GHmQKTf-8fbpjZrgeBs/s200/Makra_Agnes_Kullancscsipestol_a_malariaig_2_55261.jpg" width="135" /></a></div>
<ul>
<li>Cím: Makra Ágnes: Kullancscsípéstől a maláriáig</li>
<li>Kiadó: Maszk Egyesület</li>
<li>Oldalszám: 217</li>
</ul>
Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-21446147005468561822012-09-04T12:56:00.000+02:002012-09-04T12:56:06.263+02:00Elsodort lelkek<a href="http://2.bp.blogspot.com/_EesZsSJmL5s/SLXGyO2C-yI/AAAAAAAAAsg/EcvVj8toOTg/s1600-h/37b.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5239312307795983138" src="http://2.bp.blogspot.com/_EesZsSJmL5s/SLXGyO2C-yI/AAAAAAAAAsg/EcvVj8toOTg/s320/37b.jpg" style="cursor: hand; cursor: pointer; float: left; margin: 0 10px 10px 0;" /></a> Na, ez tipikusan az a könyv, amit nem emelnék le csak úgy a polcról az üzletben. Az író neve nem mond semmit, és a borító sem túl meggyőző számomra, legalábbis nem azt a műfajt sejteti, amit szívesen olvasok.<br />
<br />
De akkor mégis hogy került a kezembe a könyv? <br />
Hát úgy, hogy valahol olvastam, hogy a János kórházban van egy orvos, Dr. Szigeti Zoltán, a Szent János Kórház szemészeti osztályának vezető főorvosa, aki álnéven könyvet ír, mégpedig <span style="font-style: italic;">Frank Sorel </span>néven, és elég sikeresnek mondhatók az eddigi alkotásai.<br />
<br />
Hát mit is mondhatnék.. szerintem fantasztikus a könyv. Nem csak a történet, a benne lévő fordulatok, párbeszédek, hanem maga az írói stílus. Faltam minden sorát.<br />
<br />
A regény a második világháborút átívelő időszakban játszódik, így Horthytól Kádáron át a Kennedy családig mindenki felbukkan, csak úgy mint a zsidóüldözés, a munkaszolgálat, az ÁVH, Hitler, Recsk.. Magyarország történelmének egy igen jelentős szeletét öleli fel.<br />
<br />
Három fiú élete teljesedik ki a történetben. Hartai Mihály kitűnő tornász gyerek, de igazi tehetség a tanulás terén is, amit szerencséjére mások idejében felfedeznek, és felkarolják a szegény családban született fiút, így a koszos gyár helyett gimnáziumban tanulhat, és később azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret, és amihez a legjobban ért. <br />
Barátja, Hegedűs Miklós igazi sakkbajnok. Bár a tornateremben nehézkesen mozog, a sakktábla előtt verhetetlen elme. Az első adandó alkalommal disszidál Amerikába, és ott csinál fényes karriert.<br />
Másik barátja, Nónay Gusztáv is teljesíti nagy álmát: orvos lesz, méghozzá híres urológus.<br />
<br />
Mindhármójukat megtépázza a sors, és bár sokszor tűnik úgy, hogy a helyzet reménytelen, azért legtöbbször már látni a fényt az alagút végén. És bár van, hogy messzire sodorja az élet őket egymástól, az igazi jó barátok tíz év elteltével is ugyanolyan jó barátok, még ha nem adhatnak magukról hírt sem, mert közbeszól a rendszer.<br />
<br />
Imádtam a könyv természetes stílusát, gördülékenységét, ízességét. Ugyanakkor kiadás előtt jobban figyelhettek volna a bosszantó elírásokra, illetve egyszer van egy véletlen névcsere is (<span style="font-style: italic;">kétszer egymásután ráadásul</span>), ami elég zavaró volt.<br />
<br />
Mindent összevetve nekem rettentően tetszett, ajánlom mindenkinek, és kíváncsian állok most már elébe a többi három könyvének is. <br />
Szép munka, Doktor Úr!<br />
<br />
- <a href="http://www.sine-morbo.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=207&Itemid=138">Interjú Dr. Szigeti Zoltánnal </a><br />
- <a href="http://www.tura.hu/pdf/turaihirlap_200408.pdf">Frank Sorel, a Turáról elszármazott szemészprofesszor és regényíró</a>Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-44322384290136301702012-08-28T14:35:00.000+02:002012-08-28T14:35:25.041+02:00A Sziklakórház története<blockquote class="tr_bq">
„<i>Emlékszem, hogy egy városi busszal hoztak sebesülteket. Tele volt a busz. Hoztak egy kisfiút, aki 12 éves volt és mindkét lábát elvitte a saját Molotov-koktélja. Egy tankot akart felrobbantani szegény. De volt ott tüdő-, váll- és gyomorlövéses. Máthé András főorvos egy fejlövéses agyából kioperált golyót viselt a nyakában.</i>” (<i>Lazáryné dr. Zsindely Zsuzsanna nővér, 1956.</i>)</blockquote>
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsn8F-DnrXvrn5qotLQ1qeLitm4Zyc2A9TpIn8VuBhlqymDMa9nEWzffPZAVbOnlpeQpKIZsLj_IA5Vimi0uXi0_UJt0g6BrxYJlp76sQGkynkGGZcLZ9O19EMfBGNRnXu81ZLM_827Uo/s1600/45f465242af53a27a74ffd9785c7c96b.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsn8F-DnrXvrn5qotLQ1qeLitm4Zyc2A9TpIn8VuBhlqymDMa9nEWzffPZAVbOnlpeQpKIZsLj_IA5Vimi0uXi0_UJt0g6BrxYJlp76sQGkynkGGZcLZ9O19EMfBGNRnXu81ZLM_827Uo/s400/45f465242af53a27a74ffd9785c7c96b.jpg" height="303" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A bejárat</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A Sziklakórház a Budai Vár aljában található tíz kilométer hosszúságú barlang- és pincerendszer része. A második világháború kitörése előtt óvóhellyé alakult, majd később Dr. Szendy Károly polgármester elrendelte a sebészeti kórház kialakítását, ami 1939-ben kezdődött és sebészeti szükségkórház néven 1944. februárjában nyílt meg. A mintegy 300 személyes kórházban 600-700 embert ápoltak az ostrom
alatt, a teljes barlangrendszerben pedig csaknem 20 ezer katona és
környékbeli budai polgári lakos bujkált 1945 februárjában.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh26wmJ0wW7AA-z-ImTngt1GhWBVSrbRg83jt0Uvz73o4ou91OlU5UtwxZej4pFnfcfu5WMeN1GbQiKkDzaV2lP6e_BS5O05gBtPhgYoHCbvAUicUVxwhVKRnV8Rcb0aVZuX7AkS1PV73c/s1600/c0ecdd6a49442e89aa48a6c4b97da03a.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh26wmJ0wW7AA-z-ImTngt1GhWBVSrbRg83jt0Uvz73o4ou91OlU5UtwxZej4pFnfcfu5WMeN1GbQiKkDzaV2lP6e_BS5O05gBtPhgYoHCbvAUicUVxwhVKRnV8Rcb0aVZuX7AkS1PV73c/s400/c0ecdd6a49442e89aa48a6c4b97da03a.jpg" height="331" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A műtő</td></tr>
</tbody></table>
A kis könyvecske nagyon rövid, de annál érdekesebb olvasmány. Olvashatunk benne az egykor ott dolgozó orvosok, nővérek, és betegek visszaemlékezéseiről, továbbá műszaki rajzok és fényképek teszik még színesebbé a kötetet, amelynek hősei valóban önfeláldozó munkát vittek véghez.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>„A néptelen, de holttestekkel, döglött lovakkal, kiégett villamosokkal szegélyezett úton végtelenségnek tűnt, amíg feljutottam a Lovas útra. A Bécsi kapun át éppen egy nagyobb csoport német hadifoglyot kísértek lefelé. Eljutottam a Sziklakórházhoz. Dante járt az eszemben: úgy éreztem, átléptem a Pokol kapuján!” Dr. Bogárdi Mihály egykori páciens, 1945. </i></blockquote>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTKQnergchBUa5_FHNXTtx18Vw7VdPE7zXA-BtsPXPwfULj8vXMjX0SAW0PeXz_dZN0MMmELGkXJ-dEQYpkYCgTG806heaInbUxZJ27HmFuMK5PDKqHl6tdZFgSuDuubZN9_EjBROrN1k/s1600/817f8ed98fbdf11f5fea3f7538103ba1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTKQnergchBUa5_FHNXTtx18Vw7VdPE7zXA-BtsPXPwfULj8vXMjX0SAW0PeXz_dZN0MMmELGkXJ-dEQYpkYCgTG806heaInbUxZJ27HmFuMK5PDKqHl6tdZFgSuDuubZN9_EjBROrN1k/s320/817f8ed98fbdf11f5fea3f7538103ba1.jpg" height="320" width="206" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b style="-webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; border: 0px; color: #333333; font-family: Helvetica; font-size: 12px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: bold; font: inherit; letter-spacing: normal; line-height: 18px; margin: 0px; orphans: 2; padding: 0px; text-align: center; text-indent: 0px; text-transform: none; vertical-align: baseline; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">Friedrich Born</b></td></tr>
</tbody></table>
Kiemelném a svájci származású Friedrich Born-t, aki 1944 májusától volt a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője Budapesten.<br />
<br />
A nyilas uralom idején jelentős mentőtevékenységet végzett: zsidó kórházakat, árvaházakat helyezett vöröskeresztes védelem alá, tömegesen bocsátott ki védleveleket. A Sziklakórházat is ő helyezte a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá, így sem a nyilasok, sem a szovjetek nem pusztítottak benne, az ott ápolt civilek és katonák megmenekültek a megtorlásoktól, ahogy a kórház orvosai, ápolói is.<br />
<br />
Born tevékenységét 1988-ban a Világ Igaza kitüntetéssel ismerték el, Budapesten egy rakpart szakaszt neveztek el róla és emléktáblát is helyeztek el a tiszteletére.<br />
<br />
1962 és 2007 között a János Kórházhoz tartozott, eközben pedig a Polgári Védelem használta raktárnak. 2004 és 2006 között a Krétakör Társulata tartott itt előadásokat. Múzeumként részlegesen már 2007-től, majd a mai formájában 2008 márciusától látogatható.<br />
<br />
A minap olvastam egy cikket arról, hogy most már a különleges műveleti erők, azaz a kommandósok is bekerültek a múzeum falai közé. Mondván: "<i>A Sziklakórház története az embermentés története. A történet nem ért véget 1945-el vagy 1956-al. Napjaink konfliktusaiban is jelen van a rendkívüli profizmus és bátorság. A célok és eszközök mások, az emberek is, de a tulajdonságaik hasonlóak</i>."<br />
<br />
Mindenkinek meleg szívvel ajánlom ezt a kis összefoglalót! <br />
<br />
(Források: <i>mult-kor.hu , librarius.hu, mandarchiv.hu, mellekhatas.hu</i>)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQloYntTfJTfEdKx5Aswzcw6V3rlbCWUClZXpURpNLVMTAJyroKr6OxRSQykqw4Za9DBfT5fwohj_X2r0nAZfr-XdAoyCfW64Hn22QvYgUj_iYR4rN6QtKmmnUHNPNgXoXhRLz4EOIxJc/s1600/TATAI_GABOR_-_A_Sziklakorhaz_rovid_tortenete_1935-2002_boritokep_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQloYntTfJTfEdKx5Aswzcw6V3rlbCWUClZXpURpNLVMTAJyroKr6OxRSQykqw4Za9DBfT5fwohj_X2r0nAZfr-XdAoyCfW64Hn22QvYgUj_iYR4rN6QtKmmnUHNPNgXoXhRLz4EOIxJc/s200/TATAI_GABOR_-_A_Sziklakorhaz_rovid_tortenete_1935-2002_boritokep_1.jpg" height="200" width="141" /></a></div>
<ul>
<li>Cím: Tatai Gábor
A sziklakórház rövid története 1935-2002 </li>
<li>Oldalszám: 44 oldal</li>
<li>Kiadó: Magánkiadás</li>
<li><a href="http://www.sziklakorhaz.eu/">A Sziklakórház Múzeum oldala </a> </li>
<li><a href="http://www.mellekhatas.hu/index.php?p=news&act=show&cid=10453">Cikk</a> a Múzeumról</li>
</ul>
Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-57044909648779662022012-08-22T12:02:00.001+02:002012-08-22T12:02:54.896+02:00Két szenvedély rabságában - tudományos kutatás és vadászatDr. Mess Béla a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómia Intézetének emeritus professzora, az ő visszaemlékezése ez a könyv.<br />
A ma már 81 éves professzor életútja rendkívül érdekes olvasmány. Bevallom, előtte még sosem hallottam róla, tehát nem is igazán a személye miatt vettem a kezembe a könyvet, hanem a téma miatt, de nagyon tetszett.<br />
<br />
Tehát kicsoda is Mess Béla?<br />
1927-ben született Bonyhádon, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1951-ben doktorált, de már 1948-tól
aktívan részt vett az orvosképzésben. A professzor kis túlzással az Anatómiai Intézetben élte le az
életét.<br />
Itt vált tanársegéddé, docenssé, majd 1972-től egyetemi tanárrá.
Utóbbi minőségében 1993-ig működött, akkor emelték professzor
emeritussá. 1962-től laboratóriumi szakorvos, 1958-tól az orvostudomány
kandidátusa, 1970-től nagydoktor.<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-02qtK7PCKgI/UDStYHE8qII/AAAAAAAAAAk/1o_7Z_du9rs/s1600/mess_bela_pe_foto.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-02qtK7PCKgI/UDStYHE8qII/AAAAAAAAAAk/1o_7Z_du9rs/s1600/mess_bela_pe_foto.jpg" /></a>A magyaron kívül négy nyelven –
angolul, németül, olaszul, franciául – beszél, tartott előadásokat,
adott közre publikációkat. Neuroendokrinológiai kutatómunkája kezdetben a
pajzsmirigy területére, később a tobozmirigy-kutatásra, az agyi
neuropeptidek összehasonlító vizsgálatára terjedt ki.<br />
Számos nemzetközi tudományos konferencia meghívott referense volt, több könyvfejezet megírására kérték fel. Az orvosképzésben 1948 óta vesz részt aktívan. 1972 óta egyetemi tanár. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1977), a Pro
Universitate Emlékérem arany fokozatának kitüntetettje (1997), a Magyar
Tudományos Akadémia Szentágothai-díjasa (1998), a Hubertus-kereszt arany
fokozatának (2001), a Magyar Vadászszövetség Aranyérmének birtokosa
(2009). <br />
Hetvenéves
koráig csak tudományos dolgozatokat közölt, azóta azonban sikeres
vadászkönyvek szerzőjeként is ismerjük Nős, felesége orvos,
csakúgy, mint három gyermeke közül kettő. A harmadik gyermek sem szaladt
messzire az egészségügytől, gyógyszerészként végzett. Hét unokája,
valamint – ahogy ő mondja – hét és fél dédunokája van: a legkisebbet
májusra várják. <br />
(<i>Forrás: baranyanet.hu</i>; <i>jelenkor.net</i> )<br />
<br />
Kiskorától kezdve követhetjük végig életét és pályáját, ami abban az időben különösen nehéz volt, és számos akadályon kellett túljutnia, hogy elérje céljait, és most az lehessen, aki.<br />
A címben szereplő két téma, amikről részletesen ír, és bár engem a vadászat nem hoz lázba, azért elolvastam azokat a részeket is, amikben vadászélményeiről írt, de csöppet sem voltak unalmasak. Írta is a könyve elején, hogy szándékosan nem osztotta könyvét két különálló fejezetre (azaz a kutatásra és a vadászatra), mert akkor valószínűleg mindenki csak azt olvasná el belőle, ami őt érdekli. És szerintem is jól tette így, mert különben biztos én is kihagytam volna a vadászattal foglalkozót.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-vp9YE8cJ79A/UDStJgH4x3I/AAAAAAAAAAc/dw3XSJKM8YQ/s1600/2000002612490.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://3.bp.blogspot.com/-vp9YE8cJ79A/UDStJgH4x3I/AAAAAAAAAAc/dw3XSJKM8YQ/s200/2000002612490.JPG" width="130" /></a>"(…) <i>Miután naplót soha életemben nem vezettem, ezért ebben a könyvben sem az egyes események, kongresszusok, külföldi utak stb. kronológiai sorrendben történő pontos és hiteles leírását adom. Bizonyos rendszerezési elvek betartása mellett (életkorszakok, ezen belül a két szenvedély szerepe stb.) mégis inkább a számomra fontos azon eseményekre, történésekre igyekszem koncentrálni, melyek naplóban történt rögzítés nélkül is megmaradtak emlékezetemben, és amelyekre legtöbbször pozitív (aránytalanul ritkábban negatív) emocionális töltéssel gondolok vissza.</i>" (Mess Béla) </blockquote>
<br />
Ír családjáról, az orvosi egyetemen folytatott tanulmányairól, kutatási munkáiról, rengeteg külföldi útjáról, ahol kutatni volt, kollegáiról, gyerekeiről, a vadászatról, az Életről.<br />
<br />
Egy nagyon érdekes beszélgetés a Professzorral itt: <a href="http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=2241">A toboz és a tobozmirigy -Beszélgetés Mess Bélával</a><br />
Vadászkönyvei: <a href="http://www.vadaszhirek.hu/vadaszirodalom/dr-mess-bela">Vadászhírek</a> Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-21287611351250625132012-08-21T10:32:00.001+02:002012-08-21T10:32:41.489+02:00A gyógyítás trükkje<a href="http://2.bp.blogspot.com/-bXtj8-UkzfY/UDNEb82I-yI/AAAAAAAAAAM/2nvFkisUC00/s1600/000027121_agyogyitastrukkje-1.jpg.jpg_orig.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://2.bp.blogspot.com/-bXtj8-UkzfY/UDNEb82I-yI/AAAAAAAAAAM/2nvFkisUC00/s200/000027121_agyogyitastrukkje-1.jpg.jpg_orig.jpg" width="136" /></a>Dr. Riesz Tamás belgyógyászként dolgozik a szakmában, immár negyven éve, mellette egyetemi tanár.<br />
Írni csak úgy kezdett el, amolyan belső indíttatásból, nem a babérok learatása volt a cél.<br />
<br />
Első novellája, a Csákányozok, egy napilapban jelent meg, majd ezt követte a többi hasonló stílusban, élvezetes humorral, helyenként cinikus korrajzzal átitatott írás.<br />
Első kötete a Csákányozok címet kapta, A gyógyítás trükkje immár a második kiadott novelláskötete.<br />
<br />
A frappáns kis történetek főhősei leggyakrabban orvosok, és pácienseik, mégsem lehet azonban beskatulyázni a szereplőket, hiszen a törénetek az Életről, a mindennapok embereiről szólnak, fanyar humorral, szórakoztazóan, időnkénti a kádári rendszer sajátosságait beleszőve.<br />
<br />
A kötethez az illusztrációkat <a href="http://www.uni-miskolc.hu/Galeria/lilla/kadar/szerzo.html">Kádár János Miklós</a> festőművész szolgáltatta.
Könnyed, rövid kis kötet, és nagyon emberi.<br />
<br />
Legújabb kötete A szovjetbeteg 2008-ban jelent meg, amiről a fülszövegben a következőt írják: "<i>A történetek 1963. és 2008. között játszódnak, szinte mindegyikük valahogyan kapcsolódik az egészségügyhöz, követve a Szerző életútját a beteghordóságtól a professzori katedráig. Egyre-másra villantanak fel édes-bús vidám, de gyakran elkeserítő, az egykori és mai magyar valóságra jellemző képeket úgy, hogy egyúttal útmutatást adnak az Olvasóknak arra, hogyan kell saját magukat (gyógyítók és gyógyítottak) és a bajukat derűsen szemlélni, és bízni, hogy a jövőben (talán) jobb lesz?</i>"<br />
<br />
Biztosan érdemes tehát azt is elolvasni, én mindenképpen el fogom.Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-85506973645999868222012-08-20T12:27:00.001+02:002012-08-20T12:29:12.714+02:00Minden év május 27-én rá emlékezünkA <a href="http://plusskutya.blogspot.com/2010/08/testkozelben-tbc-rol-egy-orvosno.html">múltkori olvasmány</a> annyira felkeltette az érdeklődésemet Robert Koch, illetve a TBC felfedezése iránt, hogy már-már sorsszerű volt, hogy belebotlottam egy Koch-életrajzba egy online antikváriumban. Abban a könyv elolvasása nélkül is biztos voltam, hogy Robert Koch fantasztikus, bátor ember volt, de hogy ilyen nagymérvű dolgokat vitt véghez életében, hogy a TBC-n kívül még számtalan kór ellen vette fel a harcot sikeresen, akár életét kockáztatva is, azt nem.<br />
Nézzük csak egy kicsit az életét, kis is volt ő valójában.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBpqMyhf9IS-lWZ8V9jN5GgrXqMXcczFz4xBufSITja8NwQugzwtfFJy2kLeeMIGOkEqcNX1YmgY4P-MogG_rl58CHiMrGk1hJN2Tfu7FMGf4jZ5kojDGG4YmMAnWll1iNElkf0YPalYI/s1600/Entrance__Nordufer__en,property%3Ddefault.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBpqMyhf9IS-lWZ8V9jN5GgrXqMXcczFz4xBufSITja8NwQugzwtfFJy2kLeeMIGOkEqcNX1YmgY4P-MogG_rl58CHiMrGk1hJN2Tfu7FMGf4jZ5kojDGG4YmMAnWll1iNElkf0YPalYI/s200/Entrance__Nordufer__en,property%3Ddefault.jpg" width="133" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Koch Intézet bejárata</td></tr>
</tbody></table>
Göttingenben járt orvosi egyetemre, majd megházasodik, kislánya születik. Megnyer egy pályázatot, így Wollstein-be kerül körorvosnak. Wollstein csendes kis város, rendelése mellett marad ideje tudománnyal is foglalkozni. Magányába visszavonulva sokszor órákra bezárkózott a kis szobájába, hogy a kutatásával foglalkozhasson, a félelmetes TBC kórokozójának megtalálásával, amiről még semmit se tudtak akkoriban szinte, csak azt, hogy szinte mindig halállal végződik, és nem tudnak segíteni a megfertőződött embereken.<br />
<br />
Felesége, Emmy asszony, születésnapján egy új Hartnack-féle mikroszkóppal lepi meg, ami után aztán még hosszabbá nyúlnak a saját kis házi laboratóriumában töltött órák, még lelkesebben veti bele magát a kutatásaiba. Felesége egyre jobban neheztel már rá, amiért elhanyagolja családját és betegeit is.<br />
<br />
Koch azonban továbbra is kitartóan küzd a láthatatlan kórokozók ellen, csökönyösen és fáradhatatlanul, betegeire egyre kevesebb időt tud fordítani, legtöbb idejét a szobájába zárkózva tölti.<br />
A regény végigvezet minket hosszú és gyötrelmes, és nem kevésbé veszélyes kutatásain, megismerjük irigykedő ellenfeleit csak úgy, mint hűséges tanítványait is, bosszúságait és sikerélményeit egyaránt.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJgmTfszL_qtc8imjRt28QfjTplTI2mktopI4ZA8fjGM1aqa7GAzhHFMovOXQIASx8-wHo0F3GSswnF8CRxKI69D7G_nARl0SFZkLgMr0Q7JKkr9k6pBWYclNpxNMA_YyZQ8X_r9J35DA/s1600/RobertKoch.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJgmTfszL_qtc8imjRt28QfjTplTI2mktopI4ZA8fjGM1aqa7GAzhHFMovOXQIASx8-wHo0F3GSswnF8CRxKI69D7G_nARl0SFZkLgMr0Q7JKkr9k6pBWYclNpxNMA_YyZQ8X_r9J35DA/s320/RobertKoch.jpg" width="217" /></a></div>
Nagyon érdekes életet élt, persze kiváltképp a sok utazás és izgalom miatt, amikbe a kutatásai során keveredett. Ünnepelt és elismert emberré válik, és nem ok nélkül, nézzük életművét zanzásítva, idézek a Wikipédiából:<br />
<br />
"Elsőként tenyésztette ki a lépfene bacilusokat, majd felfedezte a tuberkulózis és a kolera kórokozóját. Tanulmányozta a gennykeltő kórokozókat és leírta a baktériumok tenyésztésére szolgáló szilárd táptalaj elvét. Kidolgozta a baktériumok tiszta tenyészetének előállítási módszerét, a baktériumok tárgylemezen történő festését, meghatározta a bakteriológiai állatkísérletek alapelveit. Felfedezte az anthrax-bacilus spóraképzését, a tuberkulózisbaktériumot (1882) és a kolera-vibriót (1884). Elsőként figyelte meg a staphylococcust (1878) és a pneumococcust (1881).<br />
Ő javasolta elsőként a bakteriológiában a hővel való sterilizálást, amellyel kijelölte a mai sebészeti csírátlanításra alkalmas eljárást. Mindezzel lehetőséget teremtett sok fertőző betegség elleni eredményes védekezésre. 1905-ben Nobel-díjjal tüntették ki."<br />
<br />
1910-ben halt meg, tetemét a Koch Intézetben helyezték örök nyugalomra, ahol halálának évfordulóján (május 27-én) megszólal egy csengő, és az Intézet munkatársai néhány perces néma kegyelettel hódolnak emlékének.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnLeFnXd_GhkiXMRJFPMZmgR7MtxdPFEARRSpn9SJPU2Mz44ccl5QxmtRNuHb-ThhU5vG_vYAUPHtDUkWr0RzdnPkb9d0DXLHSjGo1x6AM7KjmxJ3yKRy01hb1CI_5-o9zvtXnuKzbYLY/s1600/Mausoleum__Nordufer__en,property%3Ddefault.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnLeFnXd_GhkiXMRJFPMZmgR7MtxdPFEARRSpn9SJPU2Mz44ccl5QxmtRNuHb-ThhU5vG_vYAUPHtDUkWr0RzdnPkb9d0DXLHSjGo1x6AM7KjmxJ3yKRy01hb1CI_5-o9zvtXnuKzbYLY/s320/Mausoleum__Nordufer__en,property%3Ddefault.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az Intézet mauzóleuma, ahol minden évben megemlékeznek Koch halálára</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
Petur László élvezetes olvasmányos stílusban írta meg az amúgy is cseppet sem száraz életrajzot, közben mindvégig azon agyaltam vajon miben fog meghalni Koch.. De nem árulom el, olvassátok el a könyvet! Érdemes.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilr6MYEI-r0YTcU8t3ttt3lHOWzqRo9qnMsVSXPZHDOWW1wd2EMj7HNPf2RAemJPAJaVAauP3Vm9okJ1Pad2rl9vuxoWkauC7h2kDr_E9UOdbO4O7WJdqLwtYAyYuWnJoJjYbcoJT_LDM/s1600/1111001555129.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilr6MYEI-r0YTcU8t3ttt3lHOWzqRo9qnMsVSXPZHDOWW1wd2EMj7HNPf2RAemJPAJaVAauP3Vm9okJ1Pad2rl9vuxoWkauC7h2kDr_E9UOdbO4O7WJdqLwtYAyYuWnJoJjYbcoJT_LDM/s200/1111001555129.JPG" width="136" /></a></div>
<br />
<ul>
<li>Petur László: A wollsteini "fizikus"</li>
<li>Oldalszám: 198</li>
<li>Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1970</li>
<li>A Koch Intézet <a href="http://www.rki.de/">honlapja</a></li>
</ul>
Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-6865709800100338572012-06-25T21:04:00.001+02:002012-06-25T21:09:41.485+02:00Egy neurológus lábának története<blockquote class="tr_bq">
<span style="background-color: white;">"<i>Amikor nem szenvedünk hiányt fiatalságból, szépségből, tehetségből, erőből, amikor hírnév, hála, vagyon az osztályrészünk, s valóra válnak álmaink, könnyű kedvesnek lenni, szerető szívvel fordulni a világ felé. De ha elfogy a szerencsénk, eltorzul a testünk, eltűnnek képességeink, megsérül épségünk; ha cserbenhagy az egészségünk és az erőnk, ha arra eszmélünk, hogy betegek vagyunk, szenvednünk kell és nincs biztos remény a gyógyulásra, akkor karakterünk a végsőkig próbára tétetik.</i>"</span></blockquote>
<span style="background-color: white;">Ez az első könyvem Oliver Sacks-tól, pedig már régóta fenem rá a fogam, sőt, a "</span><i style="background-color: white;">The Man Who Mistook His Wife For A Hat</i><span style="background-color: white;">" (</span><i style="background-color: white;">A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét</i><span style="background-color: white;">) már egy ideje a polcomon pihen, de még nem olvastam el. Ehhez a könyvéhez viszont most egy elég jó akcióban jutottam hozzá, és kedvet kaptam rögtön elolvasni.</span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span><br />
Aki nem hallott még róla, Oliver Sacks <span style="background-color: white;">az Albert Einstein College of Medicine ideggyógyász-professzora.</span><span style="background-color: white;"> </span><br />
A történet felettébb izgalmasnak ígérkezett: egy szerencsétlen baleset folytán maga az író válik orvosból pácienssé. és ebből a szemszögből írja meg ezt könyvet.<br />
Sacks egyik nap gyalogtúrára indul a<span style="background-color: white;"> norvég hegyekbe, egyedül, de szerencsétlenül belebotlik egy bikába, és a menekülésben megsérül a lába, méghozzá elég súlyosan. Azt már ott diagnosztizálja önmagán, hogy quadricepszín szakadása van, és a tónustalan izomból következtetve idegbénulása. Világos számára, hogy egyedül, egy hegy tetején senki nem fog rátalálni - maximum a bika -, így amennyire a körülmények megengedik, rögzíti a lábát (az esernyőt használja sínnek), és kúszó-mászó mozgással elindul visszafelé, nagy fájdalmakkal, szép lassú tempóban, fohászkodva, hogy még mielőtt ráesteledik, valami történjen. Szerencsésen egy épp arra vadászó apa és fia rátalálnak. így eljut a kórházba, ahol megkezdődik a "kalandja" páciensként. </span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxu4FByj_mnLXUix9cydvmqvZwxYCrHPyWP9yQ3mP286PHhPK827E9BwgPLST13CYZ7Lb4JaMkB0bvakto4RwFmXcqy4V-toQUFMdKc_CsoA3q3QSbtTTasxE1WhJpt0S3V-4J2zlN2Z0/s1600/Oliver-Sacks.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="312" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxu4FByj_mnLXUix9cydvmqvZwxYCrHPyWP9yQ3mP286PHhPK827E9BwgPLST13CYZ7Lb4JaMkB0bvakto4RwFmXcqy4V-toQUFMdKc_CsoA3q3QSbtTTasxE1WhJpt0S3V-4J2zlN2Z0/s320/Oliver-Sacks.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="background-color: white;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white;">A kórházban hirtelen rászakad az az érzés, hogy most nem tud semmit sem irányítani, hiába orvos, senki nem kérdezi meg a véleményét semmiről, arról sem ő dönt, hogy a műtétet altatásban vagy gerincvelői érzéstelenítésben csinálják meg: teljesen kiszolgáltatottan vár a sorsára.</span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white;">A műtét sikerült, a sebész szerint minden rendben is van, de Dr. Sacks rémülten konstatálja, hogy a lába "eltűnt". Ott van, de még sincs. Csak lóg ott, de nem tudja irányítani, teljességgel idegen, mintha nem is hozzá tartozna. </span><br />
<span style="background-color: white;">Próbálja önmagát diagnosztizálni, Pötzl szindrómára gyanakszik (amikor a beteg szélütés vagy daganat miatt hirtelen nem vesz tudomást teste bal oldaláról, vagy meg van róla győződve, hogy a végtagja idegen, nem létező, vagy esetleg másé). Sacks vissza is emlékszik egy saját volt betegére, aki hirtelen arra ébredt, hogy </span><span style="background-color: white;">- szerinte -</span><span style="background-color: white;">egy hulla lábát rakták az ágyába, amit ki akart onnan dobni, így kiesett az ágyból. Végül kiderült, hogy egy tumor volt a jobb agyféltekéjében, a parietális lebenyben, ami éjszaka vérezni kezdett. Sacks szerint agyának az a része, ahol a lábának helyzete leképeződik, reggelre eltűnt. Mindezt igazolta az is, hogy a tumor eltávolítása után az érzékelés visszatért.</span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white;">De nem is mesélném el végig a tépelődéseit, mert ő sokkal érzékletesebben és logikusabban vezeti ezt le, és lényegében az egész könyv erről a kétségbeesett találgatásról, reményről és kiszolgáltatottságról szól. Sacks nagyon érzékletesen ír arról az érzésről, hogy milyen, amikor egy orvosból lesz páciens, és pláne amikor olyan problémát fedez fel magán, amivel a szakirodalom sem igen foglalkozik, mert a betegek vagy nem mernek róla beszélni, vagy nem tudnak - mert ők meg vannak róla győződve, hogy az nem az ő testrészük -, vagy nincs is aki meghallgatná őket. Hiszen a sebész elvégezte a műtétet, minden rendben is van, tehát anatómiai oka nem lehet, a többire pedig nincs idő..</span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoVbzN5qZWxw9x930lQdF_AnReOaW-NxBtkPg1NF6tLTLUmB_qbsHrdmsPgzMrFo9wL-0zjOvcgG-Xa-PADFgfuSAfF7jjmGhS-n5a-yRF5YaXf_fOgXeTgHeLEsoJSjK11uzio0XROF8/s1600/%7B5F5FE600-94CD-48CA-B666-0F6FC617ADE9%7DImg100.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoVbzN5qZWxw9x930lQdF_AnReOaW-NxBtkPg1NF6tLTLUmB_qbsHrdmsPgzMrFo9wL-0zjOvcgG-Xa-PADFgfuSAfF7jjmGhS-n5a-yRF5YaXf_fOgXeTgHeLEsoJSjK11uzio0XROF8/s200/%7B5F5FE600-94CD-48CA-B666-0F6FC617ADE9%7DImg100.jpg" width="150" /></a><span style="background-color: white;">A neurológusok sokáig nem foglalkoztak a tudat struktúrájával, úgy vélték azt a területet meghagyják a pszichiátereknek. Ez azért is volt így, mert a 19. században Charcot, a nagy neurológus, kiadta Freudnak és Babinskinek, hogy különböztessék meg a szervi eredetű bénulásokat a hisztériás eredetűektől. Azonban Babinski végül kinyilvánította a "harmadik tartomány" létjogosultságát, amikor a szervi zavarok okozzák a tudat rendellenességét.</span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white;">Érdekes a filozófiai és történelmi fejtegetése is a könyv végén, és tulajdonképpen amiatt is olyan izgalmas a könyv, hogy pont maga Dr. Sacks kerül a beteg szerepébe. Egy picit azonban túlzónak és elnyújtottnak éreztem a könyvet, sokszor volt az az érzésem, hogy fele ennyi lap is elég lett volna a történethez. És azt is jól éreztem, hogy nem ez az ideális első könyvnek Sacks-tól (ezt sok helyen írják mások az értékelésben is, hogy ne ezt válasszuk elsőnek), de most már mindegy, a kedvem nem ment el Sacks-tól, inkább kíváncsibbá váltam a többire.</span><span style="background-color: white; text-align: center;"> </span><br />
<span style="background-color: white; text-align: center;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white;">Egyébként az</span><span style="background-color: white;"> Ébredések (1973) című könyvéből Robert De Niro és Robin Williams főszereplésével nagy sikerű film készült, amelyet Oscar-díjra is jelöltek. 2002-ben neki ítélték a Rockefeller Egyetem Lewis Thomas-díját, amivel írói életművének értékeit ismerték el.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPcFbLm9_4yrwGPHc24_qP6A6IGEO7rcKAbBALTH4P5bgIosvn_3QV_dfcMUyJoD85Tw5tS6ONue03Fj3iqr_UTS4ThSLmG4wcq72jH5kjbGgfSewpNK6tMCmZsptyD3LuPj7fAWRJ2G0/s1600/termek301.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPcFbLm9_4yrwGPHc24_qP6A6IGEO7rcKAbBALTH4P5bgIosvn_3QV_dfcMUyJoD85Tw5tS6ONue03Fj3iqr_UTS4ThSLmG4wcq72jH5kjbGgfSewpNK6tMCmZsptyD3LuPj7fAWRJ2G0/s200/termek301.jpg" width="130" /></a></div>
<br />
<ul>
<li>Eredeti cím: A Leg to Stand On</li>
<li>Kiadó: Park Kiadó</li>
<li>Oldalszám: 300</li>
<li>Oliver Sacks <a href="http://www.oliversacks.com/">oldala</a></li>
</ul>Egészségügyi kiskönyvekhttp://www.blogger.com/profile/03513010245180194943noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-5797915379976598432012-03-17T19:16:00.000+01:002012-03-17T19:16:40.384+01:00Dr. Varró Vince, akit érdemes megismerniNagy elánnal kezdtem neki Varró Vince könyvének, hogy aztán egy kicsit megszeppenjek rögtön azon, hogy ez a memoár mennyire tömény, és mennyire személyes. Ha valaki mesél neked <i>Mici bácsi</i>ról, vagy <i>Paxi</i>ról, osztálytársak szüleinek életéről, (<i>akiket természetesen te magad nem ismersz</i>), és egyéb részletekbe menő életutakról, felmerülhet benned a kérdés, hogy jó jó, na de biztos kíváncsi vagyok én minderre?<br />
<br />
A válasz nagyon hamar igenlő lett bennem, ami leginkább Varró Vince közvetlen és kedves stílusának, őszinte köszönhető. Hirtelen nagyon kíváncsi lettem erre az emberre, és a barátaira, muszos éveire, a szakmai karrierjére, a családi hátterére, külföldi és itthoni kalandjaira, orvosi pályafutására, politikai harcaira, mindenre, ami vele kapcsolatos, és amit ebben a könyvben megosztott velünk.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2rcw9LNb9R8gLst_PQsldDHecfP6HSLKdZ08tZIJbl1VIWTVOzMxnMhYvJ9P7nxvaWdwwohgfG__SPNcXGDT7_5unFB1Q_U_yNzoMdswMdhnNKK3X_yS4OShAfC9t4r9IU3csTJQ_RnQ/s1600/14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2rcw9LNb9R8gLst_PQsldDHecfP6HSLKdZ08tZIJbl1VIWTVOzMxnMhYvJ9P7nxvaWdwwohgfG__SPNcXGDT7_5unFB1Q_U_yNzoMdswMdhnNKK3X_yS4OShAfC9t4r9IU3csTJQ_RnQ/s320/14.jpg" width="244" /></a></div>
És igen, tömény a könyv, de a végén már alig akartam letenni. Egy vele készült interjúban azt mondja, hogy ő már olyan idős, hogy a fiatalok közül már senki nem is tudja, ki ő. Úgyhogy ismerjük csak meg őt, mert érdemes.<br />
<br />
1970 és '91 között Szegeden a Belgyógyászati Klinika tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1991-től emeritus professzor. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság egyik alapítója, kezdettől főtitkára, majd 10 éven át elnöke.<br />
"Klinikai tevékenysége során nemzetközi hírű gastroenterológiai centrumot hozott létre, amely jelentős eredményekkel járult hozzá a modern gastroenterológia fejlődéséhez. Varró professzor úr a gastroenterológia és a belgyógyászat területén iskolateremtő személy: két tanítványa lett tanszékvezető egyetemi tanár, hat tanítványa kapott egyetemi tanári, három egyetemi magántanári, tíz pedig osztályvezető főorvosi kinevezést az ország különböző területein.
Igen gazdag tudományos tevékenységet fejtett ki. Kitűnő szakmai munkásságát itthon és külföldön egyaránt ismerik és elismerik. Több magas kitüntetés birtokosa, többek között kitüntették az MTA Eötvös Koszorújával, a Szegedért Alapítvány Fődíjával, Kiváló Orvos, Markusovszky-díjas, Szent-Györgyi Albert-díjas. Számos hazai és nemzetközi szakmai szervezetben töltött be vezető tisztséget." (<i>Klebelsberg Kunó-díj emeritusi fokozata, szövegrészlet</i>)<br />
<br />
Olvassuk tehát könyvét nagy szeretettel és kíváncsisággal, mert sokat tanulhatunk belőle, mind emberileg, mind szakmailag.<br />
Azt olvastam, hogy Varró Doktor Úr tavaly ünnepelte 90. évét, és szellemileg még mindig aktív, aminek őszintén örülök.<br />
<a href="http://www.u-szeged.hu/professzorok/dr-varro-vince?objectParentFolderId=3542">Itt pedig egy videó is, amit vele készítettek a Szegedi Klinikán</a>, illetve egy <a href="http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0308/14.htm">interjú vele</a>.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT65Pcz8QkpS88uafZNfg3ydYItA_cHsL5Wtm8-014HUMsJ-W20zmeitDGjDMiEAA8m2VBr6sA6j0W9Rrp-svRd1TSbTshu5ugqPuCh_uXoTIZ8vPcvd2r5paLMt_h_iEZPr7npMDPJGw/s1600/bk074325nagy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT65Pcz8QkpS88uafZNfg3ydYItA_cHsL5Wtm8-014HUMsJ-W20zmeitDGjDMiEAA8m2VBr6sA6j0W9Rrp-svRd1TSbTshu5ugqPuCh_uXoTIZ8vPcvd2r5paLMt_h_iEZPr7npMDPJGw/s200/bk074325nagy.jpg" width="135" /></a></div>
<br />
<br />
<ul>
<li>Varró Vince: Zárójelentés</li>
<li>Oldalszám: 251</li>
<li>Kiadó: Medicina</li>
</ul>
<br />
<br />
<br />
<br />Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-20272970546823228842012-03-05T17:22:00.000+01:002012-03-05T17:22:47.893+01:00Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony<div style="font-family: inherit;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfXhX4S17JHtYyEcKdCAV7QP9PYuUmy1BVDA3waGQrAzw23PpqGyTDj_gvEfchygW0HilWYWsM6JkPKhW61mSmLAzfjRvjjqCL16mtF6fJMs4CDWX3woVUbW8Jgoa-xAuXo9AIfFFXgdSe/s1600/bk075886nagy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfXhX4S17JHtYyEcKdCAV7QP9PYuUmy1BVDA3waGQrAzw23PpqGyTDj_gvEfchygW0HilWYWsM6JkPKhW61mSmLAzfjRvjjqCL16mtF6fJMs4CDWX3woVUbW8Jgoa-xAuXo9AIfFFXgdSe/s320/bk075886nagy.jpg" width="235" /></a></div>
<b>Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:</b> </div>
<div style="font-family: inherit;">
Molyoltam
:) Kertész Erzsébettől már korábban is olvastam, a Zsuzsi vakációját és
Teleky Blanka életregényét, és mikor felfedeztem, hogy írt az első
magyar doktornőről, azonnal el akartam olvasni, de csak most került rá
sor, hogy kivegyem a könyvtárból.</div>
<div style="font-family: inherit;">
<br /></div>
<div style="font-family: inherit;">
<b>A tartalmáról/fülszöveg: </b></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="font-family: inherit;">
<i>A zürichi Phönix Panzióba 1872 szeptemberében új lakó költözött. Fiatal,
rövid hajú, szőke lány, svédnek vagy németnek gondolták a panzióbeliek.
Amikor elfogódottan bemutatkozott, furcsa neve is gondolkodóba ejtette
lakótársnőit. „Fau Gräfin Vilma Hugonnai aus Ungarn” – a bőröndjén
felejtett névjegy elárulta, hogy a fiatal teremtés magyar, és nem is
lány, hanem asszony. Ettől fogva Hugonnai Vilma ugyanolyan diáklány,
mint a többi. Csak a kitartása, az akaratereje szokatlan. Tanulni akar,
orvosi diplomát szerezni mindenáron, aztán hazájába visszatérve
betegeket gyógyítani, mint férfi kollégái. Hosszú, keserves évek,
évtizedek küzdelme, nélkülözés, megaláztatás az osztályrésze. A
férfitársadalom a kiváltságait félti tőle. A svájci diploma nem elég,
itthon még ahhoz is vizsgát kell tennie, hogy bábaasszonyként
praktizálhasson. „Rettenetesek ezek az emancipált nők! – háborog a
kultuszminiszter. Fel akarják forgatni a világot! Hiába, nem
teremthetünk precedenst. Eddig is megvolt a világ orvosnők nélkül,
ezután is meglesz!”</i> </div>
</blockquote>
<div style="font-family: inherit;">
<b>Véleményem általában az egész könyvről: </b></div>
<div style="font-family: inherit;">
Nagyon
tetszett. Hozta a Kertész Erzsébettől megszokott magas minőséget, azt a
végtelen emberséget, a derűs hangot, amitől az az érzésem támad, mintha
egy bölcs idős hölgy mesélne nekem. Látod kislányom, így kell ezt
csinálni, ezt mondaná a tekintete.</div>
<div style="font-family: inherit;">
</div>
<div style="font-family: inherit;">
<b>Hangulata, atmoszféra: </b></div>
<div style="font-family: inherit;">
Olyan
régimódi. Nem meglepő, hiszen az 1800-as évek végén játszódik, és
Kertész Erzsébet hangja is... nem is tudom, olyan tényleg mintha egy
békebeli hölgy mesélne, mindent elmond, de mégis olyan méltóságteljesen,
nem lesz egy pillanatra sem naturális de mégis érzékeltet mindent. Azt
hiszem nekem viszont nem sikerült rendesen elmondanom mire is gondolok,
de remélem Ti azért értitek :)</div>
<div style="font-family: inherit;">
<br /></div>
<div style="font-family: inherit;">
<b>Ami nagyon tetszett benne: </b></div>
<div style="font-family: inherit;">
Vilma.
Hihetetlenül erős egyéniség. Erős, szorgalmas, munkabíró... amilyen én
csak szeretnék lenni, de nem vagyok, és sajnos nem is leszek. Én lusta
vagyok, léha és hiábavaló, és mégis orvosnő lesz belőlem. Hát van
igazság a földön? Vilma doktorasszony kikövezte előttünk az utat, én
mégsem tudom értékelni, hogy milyen könnyű dolgom lesz.</div>
<div style="font-family: inherit;">
Rajta kívül nagyon szerettem még Kálmán, Fruzsina és az ifjabb György alakjait. Ők igazán szerethetőek voltak.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdS5dpn-zqZr9iBhjwO0Cx_-AVpqWbKVJMLLe8ntAra5rxWGx5RJRCo7ilRl8DspmC-L7-oDaCsI5Zc2X3p0Zk99f4apu_WLRCTDJHGjEqSIET3bIEIqV_jkddmK_sWIFnq-cJj6CXdMk/s1600/220px-Hugonnai_Vilma_c_1890.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdS5dpn-zqZr9iBhjwO0Cx_-AVpqWbKVJMLLe8ntAra5rxWGx5RJRCo7ilRl8DspmC-L7-oDaCsI5Zc2X3p0Zk99f4apu_WLRCTDJHGjEqSIET3bIEIqV_jkddmK_sWIFnq-cJj6CXdMk/s320/220px-Hugonnai_Vilma_c_1890.jpg" width="209" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">dr. Hugonnai Vilma</td></tr>
</tbody></table>
<div style="font-family: inherit;">
<br /></div>
<div style="font-family: inherit;">
<b>Ami nem: </b></div>
<div style="font-family: inherit;">
Ilyen nem is volt. Még ilyet :)) </div>
<div style="font-family: inherit;">
<br /></div>
<div style="font-family: inherit;">
<b>Külcsín (kívül-belül): </b></div>
<div style="font-family: inherit;">
Szép
kiállítású könyv. A Jelenkor Kiadó 1998-as kiadását vettem ki a
könyvtárból. A borítón és belül is néhány lapon Gellér B. István
grafikái szerepelnek. A lapok fehérek, a betűk kellemesen olvasható
méretűek.</div>
<div style="font-family: inherit;">
<br /></div>
<div style="font-family: inherit;">
<b>Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók): </b></div>
<div style="font-family: inherit;">
Ebben - természetesen - nincs hiba. A kiadó is jó munkát végzett, nem találkoztam elütéssel. </div>
<div style="font-family: inherit;">
<br /></div>
<div style="font-family: inherit;">
<b>Értékelés: </b></div>
<div style="font-family: inherit;">
Mi mást is adhatnék rá: </div>
<div style="font-family: inherit; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>10/10</b></span></div>
<div style="font-family: inherit;">
<br /></div>
<div style="font-family: inherit;">
<b>Könyv adatai: </b></div>
<div style="font-family: inherit;">
Szerző: Kertész Erzsébet</div>
<div style="font-family: inherit;">
Cím: Vilma doktorasszony</div>
<div style="font-family: inherit;">
Kiadó: Jelenkor Kiadó, Lepke könyvek</div>
<div style="font-family: inherit;">
Kiadás éve: 1998</div>
<div style="font-family: inherit;">
Oldalszám: 316</div>
<div style="font-family: inherit;">
Forrás: DEENK Bölcsészettudományi és Természettudományi Könyvt</div>
<div style="font-family: inherit;">
Értékelés könyves oldalakon: <a href="http://moly.hu/konyvek/kertesz-erzsebet-vilma-doktorasszony" target="_blank">Moly:</a> 92% 72 vélemény után <a href="http://www.goodreads.com/book/show/13414058-vilma-doktorasszony" target="_blank">Goodreads:</a> 5/5 1 értékelés alapján</div>
<div style="font-family: inherit;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0dd5Rh7LNODxFHeLpUfR13I9wZpj5wd412hQZNWxqAysRAvjILLhyphenhyphenkgS5SLVjjCjLFHhR0d9ZbdSsVwxDyniSBzA3CODZtP_WMozPqjvXWN7DqX0v5i-ajrQ98SgYz0VUGpta_QhFh4A/s1600/kertesz-e.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0dd5Rh7LNODxFHeLpUfR13I9wZpj5wd412hQZNWxqAysRAvjILLhyphenhyphenkgS5SLVjjCjLFHhR0d9ZbdSsVwxDyniSBzA3CODZtP_WMozPqjvXWN7DqX0v5i-ajrQ98SgYz0VUGpta_QhFh4A/s320/kertesz-e.jpg" width="232" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kertész Erzsébet</td></tr>
</tbody></table>
<div style="font-family: inherit;">
<br /></div>
<div style="font-family: inherit;">
A <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Hugonnai_Vilma" target="_blank">wikipédián</a>
is van egy lap Vilmáról, a könyveben már nem szereplő, későbbi
életeseményeket is megismerhetünk. A könyvben szereplőhöz képest néhány
eseménynek más a sorrendje. Kíváncsi volnék melyik verzió hűbb az
igazsághoz, Kertész Erzsébeté, vagy a wikipédiáé. Vajon milyen adatok
alapján dolgozott? Álltak rendelkezésére levelek, naplók? Jó volna
tudni. Mindenesetre Vilma a könyveben sokkal szebb mint a fényképen, de
lehet hogy élőben tényleg gyönyörű volt.</div>
<div style="font-family: inherit;">
<br /></div>
<div style="font-family: inherit;">
Érdekes, hogy az írónőről csak ezt a fiatalkori képet találom mindenütt. Bár nagyon csinos rajta :)</div>kaihttp://www.blogger.com/profile/02039349449506975540noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-3646038635088492922011-10-22T20:09:00.001+02:002011-10-22T20:09:21.028+02:00Szívügy - Egy amerikai orvos magyar emlékeiNagy érdeklődéssel vettem kezembe Dr. Kerényi Tamás könyvét. Visszaemlékezése rengeteg érzelmet hoz felszínre benne, és szerintem az olvasókban is, legalábbis engem mélyen megérintett élete története.<br />
Az ötvenes évekbeli Magyarországon vagyunk, sztálinista terror, gulág táborok, ÁVH, besúgók. Kerényi Tamás édesapja is "eltűnik" hosszú évekre, mialatt nem tudnak róla semmit, a csonkán maradt család próbálja úgy folytatni az életét, ahogy addig, és soha föl nem adni a reményt, hogy apjuk visszatér egészségesen.<br />
<br />
Tamás úgy dönt, hogy orvosi egyetemre megy, mint kiderül, ez apja kívánsága is. Lelkesen kezd bele tanulmányaiba, de az otthoni helyzet annyira elmérgesedik, hogy Tamás hosszas vívódás után úgy dönt, 1956-ban elhagyja az országot. Szülei nem tudnak róla, csak néhány baráttal osztja meg tervét, akik segítenek neki véghezvinni ezt az akkor csöppet sem veszélytelen tervet, és végül Tamás Amerikába kerül.<br />
Hatalmas szorgalommal és kitartó munkával megtanulja a nyelvet, befejezi félbemaradt orvosi tanulmányait, és sikeres szülész-nőgyógyász lesz Amerikában.<br />
<br />
A természetéből adódóan örökké tevékeny embert váratlan balesete, egy szívinfarktus dönti le a lábáról, és köti a kórházi ágyhoz hosszú hetekre. Ez a fordulat nagy bosszúsággal és félelemmel tölti el, hirtelen elönti a tehetetlenség érzése, és aggasztja, hogy kicsúszik kezéből a kormány, ami számára eddig ismeretlen érzés. A kényszerpihenő alatt megérik benne a gondolat: ahogy elfoglalt egyetemistaként ő nem tette meg anno, hogy édesapját faggassa a szörnyű orosz fogságbeli életéről, szeretné, ha a saját gyerekei megismernék az övét: küzdelmes gyerekkorát, magyarországi életét és történeteit.<br />
Így hát megírja ezt a könyvet, amit azt hiszem nem csak a közvetlen családja, de sokan mások is nagy érdeklődéssel forgathatnak majd. Én legalábbis azzal tettem, és nagyon szerettem.<br />
<br />
1990-ben ösztöndíjat alapított fiatal magyar orvostanhallgatók számára.<br />
<blockquote>
<b><i>Dr. Kerényi Tamás
Szülész-nőgyógyásznak a magyar tudományos együttműködés, a tehetséges fiatal magyar orvosok kutatómunkájának elősegítése a "Kerényi Perinatális Ösztöndíj" létrehozásával, valamint 1956 szellemének és örökségének ébrentartása érdekében végzett munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozták:</i></b></blockquote>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjre2M969tODrPkYOQPoIy_G6kLwMBERSUpBWMzYeuT_RIuERH3WgeIT2-MdYMjho8NPTdIGqWrD_sIGlBLM0_pUH23y9-gn9cE6ri_dLHPWyDTroO1pFvQRDYSLqEonMSqKOs_Yr6h_qE/s1600/08-Erdy-IMG_5659_sm.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjre2M969tODrPkYOQPoIy_G6kLwMBERSUpBWMzYeuT_RIuERH3WgeIT2-MdYMjho8NPTdIGqWrD_sIGlBLM0_pUH23y9-gn9cE6ri_dLHPWyDTroO1pFvQRDYSLqEonMSqKOs_Yr6h_qE/s400/08-Erdy-IMG_5659_sm.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(forrás: www.gimagine.com)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: white; font-family: Arial, Helvetica; font-size: x-small;"><br /></span></div>
<br />
Amerikában is kiadták könyvét "Ice chips" címmel, sajnos a neten nem leltem, pedig kíváncsi lennék a borítójára.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKXtxIB7ssGuoOBqAMKxoGsI4LdXSkCJv8xHsEhyphenhyphenK682DamBKHV985duzH55RVmJA7SGYCeC2eL08YLj0TdkgfjxMtqtxvv7_OuvtR5kPyaTPEJmJWch3FcksP4JFyc-BvRuPv93UIGjc/s1600/148120-n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKXtxIB7ssGuoOBqAMKxoGsI4LdXSkCJv8xHsEhyphenhyphenK682DamBKHV985duzH55RVmJA7SGYCeC2eL08YLj0TdkgfjxMtqtxvv7_OuvtR5kPyaTPEJmJWch3FcksP4JFyc-BvRuPv93UIGjc/s320/148120-n.jpg" width="203" /></a></div>
<br />
<br />
<ul>
<li>Kerényi Tamás: Szívügy - Egy amerikai orvos magyar emlékei. Szeged - '56 - New York</li>
<li>Kiadó: Magyar Könyvklub</li>
<li>Oldalszám: 294</li>
<li>A díjátadáson mondott <a href="http://www.gimagine.com/gimagine/Unnepek_megemlekezesek/1848-as_Megemlekezesek/2011/2011-03-12-NY-koszoruzas/Kerenyi_Tamas.htm">beszéde angolul</a></li>
<li><br /></li>
</ul>Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-76348959389576189172011-09-17T20:37:00.001+02:002011-09-17T20:37:46.325+02:00A műtőlámpa fényében - Egy sebész önéletrajzaAkihez közel áll az orvostudomány, vagy legalábbis szívesen olvas orvosírók által írt könyveket, azok Andrea Majocchi könyvében biztos nem fognak csalódni. Bár előszavában megjegyzi, hogy könyve az orvosoknak túl kevés, a laikusoknak pedig túl szakmai, ezért leginkább orvostanhallgató fiának írta, egyfajta végrendelkezésként, és hogy jó és példás életre ösztökélje. De ez ne riasszon el minket, könyve nagyon is élvezhető.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihzKm6o4F-f1oSXAj9C8PwwbL759dlviycngjYy3vHayxJxV_6vVfbwc3OCfW3J4W4RHwqCX4K-WosPRfKMCmoeGK41Z3mDS0cYRVGpMSbj6MVZZ8BiyI00fYDfCifrl9IEaRxziVKSnM/s1600/molnar+akos+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihzKm6o4F-f1oSXAj9C8PwwbL759dlviycngjYy3vHayxJxV_6vVfbwc3OCfW3J4W4RHwqCX4K-WosPRfKMCmoeGK41Z3mDS0cYRVGpMSbj6MVZZ8BiyI00fYDfCifrl9IEaRxziVKSnM/s200/molnar+akos+%25281%2529.jpg" width="137" /></a>Édesapját, aki nagyreményű orvos volt, még gyermekkorában elveszítette, így az árván maradt családot nagybátyja vette védelmébe. Nagyon szűkösen éltek, de Andrea-nak sikerül megnyernie egy ösztöndíjat, amivel lehetősége nyílik rá, hogy teljesüljön az álma, és apja nyomdokaiba lépve orvosi egyetemre menjen.<br />
<br />
A XIX. század környékén járunk Olaszországban, Andrea Majocchi-nak sokféle kalandban és izgalomban van része orvosi pályafutása során, úgyhogy a történeteit olvasva nem unatkozunk majd.<br />
<br />
Cirkuszos kocsiban, bordélyházban operál, sokszor kockáztatva a saját életét is, mindvégig próbálva az általa vélt helyes és orvoshoz méltó utat járni, ami az akkori időben (sem) nem volt könnyű dolog. Dolgozik az első világháború alatt a katonai kórházakban, segédkezik párbajoknál, utazik a lourdes-i zarándokok mellett kísérő orvosként, és még rengeteg más kalandban van része.<br />
<br />
Érdemes tehát elolvasni, izgalmas és emberi könyv ez, ajánlom mindenkinek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0NF_wN451ORk93UNOZUk9Mn4I068xLWi4soPdnyFNdhxt6hDe9nOVD15t0fB0HylNBii4LwKMxJ1Xg789evW-JaxEfnAsEqWGbK41L9tPUEHTbg6A6gh0nead4EBqGb3csQUo8-GLbE0/s1600/Capture.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0NF_wN451ORk93UNOZUk9Mn4I068xLWi4soPdnyFNdhxt6hDe9nOVD15t0fB0HylNBii4LwKMxJ1Xg789evW-JaxEfnAsEqWGbK41L9tPUEHTbg6A6gh0nead4EBqGb3csQUo8-GLbE0/s200/Capture.JPG" width="169" /></a></div>
<br />
<ul>
<li>Andrea Majocchi: A műtőlámpa fényében - Egy sebész önéletrajza </li>
<li>Eredeti cím: Vita di chirurgo</li>
<li>Kiadó: Dante Könyvkiadó, 1940</li>
<li>Oldalszám: 351</li>
</ul>
<br />
<br />
<br />Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-84239876890502337232011-08-09T12:12:00.002+02:002011-08-09T12:14:03.640+02:00Egy orvosprofesszor visszaemlékezéseiImádom azokat a visszaemlékezéseket, amiket bölcs, sokat megélt orvosok írnak könyv formájában. Már szinte vadászom az ilyeneket, és szerencsére mostanában egészen jókat találtam. Mégis különlegesen tartom Kováts Ferenc könyvét ebben a műfajban. Az 1965-ben megírt naplóját olvasni kicsit olyan, mint amikor hallgatsz valakit, aki kötetlenül mesél, csak mesél, távolba révedő szemmel, és felelevenedik a múlt. És az a "mese" rettentő érdekes, egy kalandos és két világháborút, rendszerváltozást megért orvos életútja. Azonban akkoriban az ország vezetése nem engedte megjelentetni a könyvet, nem tudni, hogy miért. Végül 2000-ben jelent meg, alapítványi támogatással, egy régi tanítvány, Hutás Imre professzor előszavával.
<br />
<br />Kováts Ferenc (1888-1983) professzor a korszerű magyar tüdőgyógyászat megteremtője volt. Kolozsváron járt orvosi egyetemre, majd avatása után munkáját Erdélyben kezdi meg körorvosként, falusi környezetben,
<br />Az I. világháború után Szegedre menekül, nagy munka árán létrehoz egy korszerű tüdőgondozó intézetet.
<br />Jár külföldre tanulmányutakra, képezi magát a szakmában, igyekszik az újdonságokat elsajátítani, hogy itthon hatékonyabban gyógyíthasson a megszerzett ismereteivel.
<br />A kor legnagyobb betegsége akkoriban a TBC volt, így a professzor nagy hangsúlyt helyez ennek a kutatására. Itthon ő alkalmazza először sikeresen a beteg tüdőt nyugalomba helyező légmell kezelést, melynek elterjesztése is az ő nevéhez fűződik. Szintén ő az első, aki leírta a "paprikahasítók betegségét", amit a világirodalom is az ő nevéhez kapcsolt.
<br />
<br />Később kinevezik Fővárosi Szent János Kórház tüdőbeteg-osztályának élére, amit hatalmas munkával és elhivatottsággal varázsol korszerű intézménnyé, az akkori állapotok ugyanis elkeserítőek voltak akkor az ottani kórházban, és ez az egész közhangulatra is rányomta a bélyegét. Tanítványaiból elismert klinikusok, az ország tüdőosztályainak vezetői lettek. 1944-ben jelenteti meg híressé vált könyvét a tüdőgümőkórról.
<br />Kiváló művész is volt, a könyvben található rajzok általa készültek.
<br />
<br />Ajánlom mindenkinek ezt a csodás könyvet, főleg azoknak, akiket érdekel az orvostudomány.
<br />
<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzsxlMtbiJ-Ordo0oIXWtPmXLHaUDPkFv8ww19qBranPrv8CASmSLNZ_tX_0eTNK9gsYbUdyZJ4IukquuuMWj9x-R2tNuNp0d3mcN6dPU56kOyiN6Ysqy1Ffj7Cl4koww3ahwvCPJWgZk/s1600/abra147.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzsxlMtbiJ-Ordo0oIXWtPmXLHaUDPkFv8ww19qBranPrv8CASmSLNZ_tX_0eTNK9gsYbUdyZJ4IukquuuMWj9x-R2tNuNp0d3mcN6dPU56kOyiN6Ysqy1Ffj7Cl4koww3ahwvCPJWgZk/s1600/abra147.jpg" /></a></div><ul><li>Kováts Ferenc: Völgyből a hegyre </li>
<br /><li>Kiadó: Vince Kiadó</li>
<br /><li>Oldalszám: 320</li>
<br /><li><a href="http://epa.oszk.hu/00700/00775/00024/1418-1420.html">Cikk</a> a könyvről</li>
<br /></ul>
<br />Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-50108380031932049402011-07-24T17:58:00.010+02:002011-07-24T21:56:31.309+02:00"Könyvem elsősorban arról szól, hogy ugyanolyanok."<div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg37G_b58t0ZSOtgXnoJnFiH9CaAlJ5n-DLaJRq4qrkuR1nwwYLjqZoALuPObfW-X0D-cDy0mflJhqIog8LkEYvWGN9QAJViT5VFGqaymcKBgF2hO9mYEkeUFVOul3Oki8B6p7cQ1puvOc/s1600/polio.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg37G_b58t0ZSOtgXnoJnFiH9CaAlJ5n-DLaJRq4qrkuR1nwwYLjqZoALuPObfW-X0D-cDy0mflJhqIog8LkEYvWGN9QAJViT5VFGqaymcKBgF2hO9mYEkeUFVOul3Oki8B6p7cQ1puvOc/s200/polio.jpg" width="198" /></a></div><div style="text-align: center;"><i>A poliovírus </i></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A gyermekbénulás (más néven Heine-Medin-kór, poliomyelitis) fertőző betegség, melyet a polio-vírus okoz (a kórról például <a href="http://www.hazipatika.com/services/betegseglexikon/view/Jarvanyos_gyermekbenulas?id=154">ITT</a> találhatóak részletek). Kiszámíthatatlan lefolyású, terjedésű betegség. Az érintettek egy részénél nem is jelennek meg a jellemző tünetek, mások nyomtalanul meggyógyulnak. A szerencsétlenebbek örökre megbénulnak. Magyarországon 1931 és 1952 között általában ötévente tört ki járvány, 1952 után sűrűbben következtek egymás után; a bejelentett betegek száma 1931-ben 1138, 1954-ben 1176, 1957-ben 2334. Az utolsó nagy járvány 1959-ben tombolt. Az első lélegeztetőgépeket 1959-ben kezdték el alkalmazni azoknál, akik esetében a betegség a légzőizomzatot is károsította, majd azok, akik továbbra is légzéstámogatása szorultak, a Baba utcai otthonba kerültek, életük jelentős részét vastüdőben töltötték.</div><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjblQKiFJ99nm5Ia-LJoGC8-n4iVtXbCAHvf3ySInz9SUY5J6ftNYH2fNtbYccdiGdnwQEFu6pSA_UDEdLutQ7X-aKPKc-7trRxFa3J96G1211KFUdI8g2ksb2nlf4SiVb6cW7f4ClzB5sz/s1600/vstudo.jpg"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5607090450218012786" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjblQKiFJ99nm5Ia-LJoGC8-n4iVtXbCAHvf3ySInz9SUY5J6ftNYH2fNtbYccdiGdnwQEFu6pSA_UDEdLutQ7X-aKPKc-7trRxFa3J96G1211KFUdI8g2ksb2nlf4SiVb6cW7f4ClzB5sz/s320/vstudo.jpg" style="display: block; height: 194px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 259px;" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">A vastüdő hatalmas, zárt fémhenger, melyből légritkítás segítségével áramlik a levegő a tüdőbe és vissza; tulajdonképpen az izomműködést pótolja, a mellkas hasonlóan tágul és esik össze, mint a természetes légzésnél, csak éppen ez a mozgás a gép munkájának következménye. Azok a betegek, akiknek a bénulás a légzőizmait érintette, különböző mértékben szorulnak állandó légzéstámogatásra. Gépen kívül a betegek egy része megtanul a levegőt harapva-lenyelve lélegezni, ugyanakkor ez a légzés csak ébren és átmenetileg juttatja őket kielégítő oxigénhez. Az idő többi részét a tankban töltik. <br />
<br />
<span style="font-style: italic;">"</span><span style="font-style: italic;">Itt soha nem történik semmi.</span><span style="font-style: italic;"> A többség 1959-ben, 1960-ben került ide. Azóta kisgyerekekből fiatal férfi, fiatal nő lett. A néhány korosabb beteg lassan idősödik. Itt soha nem történik semmi.</span> <span style="font-style: italic;">Itt óráról órára történik valami.</span><span style="font-style: italic;"> Olykor a külvilágból is beszivárognak események. Sokkal gyakoribb a belső viharzás. Érzelmi vagy indulati...vagy...Mindig is óvakodtam a nagy szavaktól... Most mégis ezt kell mondanom: ... vagy létbeli. A fennmaradásukat érintő. Egyetlenegyszer nem mentem el úgy tőlük, hogy ma olyan volt, mint máskor. Itt óráról órára történik valami."</span> </div><br />
<div style="text-align: justify;">A betegség történetéről, a magyar járványokról László Anna részletesen ír. Megnyerően pontos beszámolóját anekdoták, eposzba illő, megtörtént esetek leírása teszi emberközelivé, orvos, aki 30 napig nem ment haza, egészségügyi dolgozók, akik pihenés nélkül, három napon át mesterségesen, kézzel lélegeztettek egy beteg kislányt. Röviden térnék ki a két vakcinára: ma a járványos gyermekbénulás megelőzésére a Salk-vakcinát (<a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Jonas_Salk">Jonas Edward Salk </a>(1915 - 1995), amerikai virológus), mely elölt vírust tartalmaz, injekció formájában kapják a betegek. A másik oltás, a Sabin-csepp (<a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Albert_Sabin">Albert Bruce Sabin</a> (1906 -1993) lengyel származású, Amerikában végzett orvos) élő, de a fertőzőképességét mutáció következtében elvesztett vírustörzseket tartalmaz. (hatékonyabb, de veszélyesebb oltás, melyet az oltás okozta fertőzés elkerülése érdekében ma már időben a Salk-vakcina után következik az oltási rendben). A magyarországi tömegoltások 1959. december 14-én kezdődtek el, az oltásból páratlan erőfeszítéssel minden három hónap és tizennégy év közötti gyermek részesült. Innentől kezdve a betegség gyakorlatilag eltűnik, egy-egy szórványos eset fordult csak elő. Hazánk a világ harmadik országa, ahol kötelezővé és ingyenessé tették a Sabin-oltást, a gyereknépesség védettsége kiemelten magas Magyarországon, csaknem száz százalék.<br />
<br />
A gyermekbénulás, a hozzá kapcsolódó történetek talán nemcsak számomra tűnnek irreálisan szörnyűnek, inkább horrorfilmbe, mint a valóságba illőnek. A mi generációnknak már valóban csak rémtörténet. A vakcinák segítségével, a WHO eradikációs programjának következtében 2002-ben Európát polio-mentesnek nyilvánították. Afrikában, Ázsiában ugyanakkor még mindig előfordulnak járványok. A témáról például Budai József ír <a href="http://www.elitmed.hu/upload/pdf/poliomyelitis_az_eradikacio_sikerei_es_gondjai-1106.pdf">EBBEN</a> a cikkben.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdwMy45twHg-bcCmz27dowhpiT-EM9PThnIIzCUass3049flxY5wqLRMeOL162Y3orMfZUDPq029K7dNyg5NklcVs3gXyZ8nUYZYG5PQeNJ8rvvdr0a8Xi3nbeZaYzDgPnzPX0B_0XYnGg/s1600/baba14.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5607091106423319986" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdwMy45twHg-bcCmz27dowhpiT-EM9PThnIIzCUass3049flxY5wqLRMeOL162Y3orMfZUDPq029K7dNyg5NklcVs3gXyZ8nUYZYG5PQeNJ8rvvdr0a8Xi3nbeZaYzDgPnzPX0B_0XYnGg/s320/baba14.jpg" style="cursor: hand; cursor: pointer; display: block; height: 214px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">László Anna (1926-1981; részletek például <a href="http://mek.niif.hu/02200/02227/html/03/894.html">ITT</a>) a Színművészeti Főiskolán, mint dramaturg, szerzett diplomát; érdeklődése azonban csakhamar az írás felé fordult. Munkái közül, amelyek az ember és a társadalom jellemzőit, bonyolult kapcsolatát igyekeztek megfesteni; talán a leghíresebb a Vaspólya című szociográfia, amely a gyermekbénulás áldozatainak életét, mindennapjait festi le.<br />
<br />
Kezdetben a történet nagyon szép és megható. Emberhez méltatlan körülmények között emberfeletti kitartással, akarattal találkozunk, hőstörténettel. Az első pár fejezet után azt hittem, így marad ez az esszé során. De a történet mélyül és színesedik, igazibb lesz minden oldallal. Az írónő, aki a szó jó értelmében kiváló emberismerő, átvisz minket a felszín hullámain: az olvasó nem ragad le a sajnálkozásnál, hanem egyre jobban megismeri az ott élő embereket, olyan határig, amikor már elfeledkezik a vastüdőről, a béna izmokról: sorsokra, vágyakra, jellemekre talál, ahogyan bárhol másutt: a háborús regényekben, kedvenc filmeiben, vagy a szomszédjai között.<br />
<br />
Érdemes csak a fejezetcímek közül szemezgetni ízelítőül: <i>"Képzelt monológ a hintaágyon", "Áramszünet az élet és halál peremén", "A másik festő", "A dühöngő ifjú", "A Dosztojevszkij-hős", "Aki önmagán segített", "Újra Nádor Gyurkáról, a gépek szerelmeséről".</i><br />
<div style="text-align: center;"><i>*** </i></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><br />
László Anna csodálatos. Megismertet mindenkivel, filozofál, ritka igényességgel ismerteti az orvosi és történelmi részleteket, úgy festi elénk az otthon lakóit, hogy szinte látjuk őket. <b>Ez az a könyv, amit ajánlok mindenkinek, aki emberekkel szeretne foglalkozni, és mindenkinek, akit egyszerűen csak érdekelnek az emberi kapcsolatok, jellemek, történetek, fájdalmak, örömök.</b><br />
<br />
Végezetül arról, hogy "<b><i>Segíteni: alkotás</i></b>":</div><br />
<span style="font-style: italic;">"Mi kell ahhoz, hogy az egyik ember igazán segítsen a másikon? A gyors válasz könnyűnek mutatná a kérdést. A tárgyi eszközökön kívül jó szándék kell hozzá, együttérzés, némi önzetlenség és legfeljebb átlagos képességek.</span> <span style="font-style: italic;"> Magam is csak a vidám házban ismertem fel a segítségnyújtás roppant sok buktatóját. Míg kialakult az a nézetem, hogy a hibátlan segítéshez alkotóerő kell. Ez kibuggyanhat éppoly egyszerűen és természetesen, akár a névtelen költőből a népdal - de jelentkezhet olyan átgondoltan, megkomponáltan, mint a neves remekműben. Tudományos ismeretekre is szükség van és vájt fülre. (A vájt fül mindjárt megkérdőjelezhet egy ragot: 'Az egyik ember segít a másikon. Hogyne, ha például életmentésről van szó. Kisebb méretekben inkább: a másiknak. Aki a másikon segít, fölérendelt helyzetben van. Ha önkéntelenül is: függőséget tart fenn. Ő a nagy.) </span> <span style="font-style: italic;"> Nem csoda, ha ennyi feltételt kevesen teljesítenek maradéktalanul. A segítség haszna vagy ártalma néha azonnal megmutatkozik, néha egy-két évtized múlva... Általában: a segítség minél kevésbé látványos, annál megbízhatóbb. Minél csendesebb... A legrokonszenvesebb, ha ki sem mondja senki, hogy segít. Csak teszi."</span></div><span style="font-weight: bold;"><br />
</span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCyFghc_QLFwzIZeEJ5AtKyclvcBd13kkWdOnxBvrDCXQ4sxOAPMN-oa3_MAykexRXMRVLPLg44Cbvj7Q-2L_pFOmpVnigjMe8hAbu4idhPzEotrC8cQHPHdXTgZy8BuIAW92eVvgI8RPG/s1600/vaspolya.jpg"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5604840480903736722" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCyFghc_QLFwzIZeEJ5AtKyclvcBd13kkWdOnxBvrDCXQ4sxOAPMN-oa3_MAykexRXMRVLPLg44Cbvj7Q-2L_pFOmpVnigjMe8hAbu4idhPzEotrC8cQHPHdXTgZy8BuIAW92eVvgI8RPG/s320/vaspolya.jpg" style="cursor: pointer; display: block; height: 182px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 128px;" /></a><br />
<span style="font-weight: bold;">A könyv adatai:</span><br />
<ul><li>László Anna: Vaspólya</li>
<li> Szépirodalmi Könyvkiadó 1979</li>
<li>288 oldal </li>
</ul>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-43703225332278102642011-06-25T15:34:00.001+02:002011-06-25T15:35:02.302+02:00A börtön orvosaMár nem emlékszem honnan van ez az ütött-kopott régi könyvem, a sárga lapokkal.. valami antikváriumból rendeltem. A kiadás éve nincs benne, pedig arra is kíváncsi lennék, mindenesetre valamikor a huszadik század elején lehetett.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidsCHrCng88zBkmJ8cU_DdBRXUMsrQYKJVmiDzDAGXadx1aP6j9LnU27jqD_g5LseU_jm2YEYm-zkgb8VJgmyF9ADWz9jkzX9AmrZLNOPhFyn5E_70au10yAsGSjqtLF7RnypnEzcemYQ/s1600/2000010693.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidsCHrCng88zBkmJ8cU_DdBRXUMsrQYKJVmiDzDAGXadx1aP6j9LnU27jqD_g5LseU_jm2YEYm-zkgb8VJgmyF9ADWz9jkzX9AmrZLNOPhFyn5E_70au10yAsGSjqtLF7RnypnEzcemYQ/s1600/2000010693.jpg" /></a></div><br />Louis Berg fiatal orvos, New Yorkban kap munkát egy börtönben. Gyanútlanul, és természetesen némi aggodalommal és félelemmel telve lépi át a küszöböt első munkanapján, amikor még nem sejti, mi minden lappang a hatalmas betonfalak mögött.<br /><br />Néhány év eltelte után írta meg e könyvét "<i>Prison Doctor</i>" címmel, amit megjelenése után hatalmas megdöbbenés és felzúdulás kísért. A regényben őszintén feltárja az amerikai börtön mélyén meghúzódó igazságtalanságokat, megvesztegetéseket, a korrupt igazságszolgáltatást és a besúgókat, politikai összeköttetéseket, amik sokszor ártatlanok életébe kerülnek. Sokan támogatták, és persze sokan támadták is az orvos írót, de a célját elérte: vizsgálat indult, és végül minden vád beigazolódott.<br /><br />A börtön megváltoztatja az ember lelkét, és inkább nem jó irányba..- tartják az ott élők. Mert aki eddig nem tudott káromkodni, lopni vagy hazudni, az most majd megtanul. És a kilátástalan, igazságtalan mindennapokat nem lehet elviselni máshogy, csak ha az ember belül megkeményedik. Utána pedig már nagyon nehéz jó embernek lenni, bízni a másikban. Sok nehéz bűnöző ül bent, de vannak, akik ártatlanul senyvednek, de nem számít, itt úgyis mindenki azt állítja, hogy ő ártatlan. Nincs megkülönböztetés.<br /><br />Louis Berg mindvégig próbálja tartani a lelket az emberekben, mindenkivel kedves, előítéletektől mentesen, legfőbb célja, hogy az emberek meggyógyuljanak. Ha el akar érni valamit, addig megy utána, amíg véghez nem viszi, számára a legfontosabb, hogy a beteg a megfelelő ellátást kapja, börtönkórház ide vagy oda. Persze sokszor tehetetlen a rendszerrel szemben, és egyre kétségbeesettebben látja és hallja, hogy az emberek kezdik elveszíteni a türelmüket bent, és akár az életük árán is, de harcolni fognak a szabadságukért, nem tűrve az elnyomást. A hangulat pattanásig feszült..<br /><br />Dr. Louis Bergről nem találtam semmi infót, hogy mi lett vele azután, hova ment dolgozni, milyen hatással volt rá ez az egész. A regényből jó néhány sorsot megismerhetünk, és együtt érezhetünk az orvossal, átérezve a sokszor tehetetlen dühöt és tenni akarást, ami végül ennek a könyvnek a megírására sarkallta.<br /><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0-zz7Yrh8c19ObVN439X72fI11DhfFiyOPhr2jd-zBa4EofUnQUzYUOhNdk_scgO-g41rcneaSTfLBlm3rsmf2xugMQn1kudZUxca5wArWc0obg3sI8N-tDdDxTRg2e4QKMhG8HSA3Js/s1600/big-product_picture_634655.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0-zz7Yrh8c19ObVN439X72fI11DhfFiyOPhr2jd-zBa4EofUnQUzYUOhNdk_scgO-g41rcneaSTfLBlm3rsmf2xugMQn1kudZUxca5wArWc0obg3sI8N-tDdDxTRg2e4QKMhG8HSA3Js/s200/big-product_picture_634655.jpg" width="200" /></a></div><ul><li>Louis Berg: A börtön orvosa</li><br /><li>Eredeti cím: Prison Doctor</li><br /><li>Kiadó: Lux Könyvkiadó</li><br /><li>Oldalszám: 294</li><br /></ul>Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-88189903081226057782011-04-14T01:35:00.000+02:002011-05-08T20:01:59.213+02:00Kérem, boncoljanak fel!<blockquote><br />
"<i>Lassan sodródunk az esti hullámokkal,<br />
Betakarva ki nem mondott álmainkkal,<br />
Ahogy múlnak a napok egymásba,<br />
Hangtalan, percek nélküli örökkévalóságba.</i>"</blockquote><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFXSUdhJyCjlFrc7PGKYthSsr_LUV1yuTian6qFCWoF5pk3anMveJa8JhoTr9wckFhyWPiuOHAGOMWBoRGvhZFTLNWokHNBA_Q9aRaVQbsN5vZl8jwAqaVV_ebeRcro9fCqb5Cf1jTUbc/s1600/csba.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFXSUdhJyCjlFrc7PGKYthSsr_LUV1yuTian6qFCWoF5pk3anMveJa8JhoTr9wckFhyWPiuOHAGOMWBoRGvhZFTLNWokHNBA_Q9aRaVQbsN5vZl8jwAqaVV_ebeRcro9fCqb5Cf1jTUbc/s200/csba.jpg" width="132" /></a>Dr. Csiba László a Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára, 1999-tõl az MTA doktora, a Magyar Stroke Társaság elnöke, a Nemzetközi Stroke Társaság tagja, az Európai Neuroszonológiai Társaság vezetőségének és a Stroke folyóirat kiadói testületének tagja.<br />
Ő szervezte meg az ország első neuroszonológiai laboratóriumát és a Magyar Neuroszonológiai Társaságot.<br />
Sokfelé járt a világban, dolgozott három évig Kölnben a Max Planck Intézetben, majdnem egy évig Japánban, kilenc hónapig Franciaországban.<br />
<br />
Novelláskötetében lévő anekdotái a valóságon alapulnak. Én sosem voltam oda a novellákért (na jó, Csehovot mindig is imádtam), de ez egy fantasztikus könyv, félelmetesen jó humorával hol könnyes nevetésre fakaszt, hol végtelen szomorúságra.<br />
És a legszebb az, hogy a rövid kis történetekből képes voltam rögtön átváltani, sodródni a könyvvel. A néhány személyes jellegű bejegyzéstől még mélyebbre férkőzött a szívembe. Mindenkinek tiszta szívből ajánlom. Fantasztikus, örök kedvenc maradt.<br />
<br />
Egy részlet az egyik kedvencemből:<br />
<blockquote><br />
<i>"A klinikatelep sarkán három, szemlátomást munkanélküli, prostituált ücsörgött a porban. Szotyolát és cigarettát rágcsáltak, egy ajánlatoktól pezsgő, szebb jövőről álmodoztak. Amikor közelebb értem, szemügyre vettek. Kettő nem mozdult, de a harmadikban föltámadt a kötelességtudás és a munkaszeretet, leporolta színes szoknyáját, majd néhány bizonytalan lépést tett felém.<br />
</i><i>-B…ol? – kérdezte Arany János-i tömörséggel."</i></blockquote><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxnpepOaTK1Ug6uUzDRdbKk7HkX3woMugwsTrki-HmItOFjVb28EC6kTDvLil4B6PhsuzyB0ldLmxz8xoY3OY1j-ebyPG7Ub2R6m61szadc6EP0B3Uvjmezrtts1FF5SMHs-E8HjIiupk/s1600/B346385.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxnpepOaTK1Ug6uUzDRdbKk7HkX3woMugwsTrki-HmItOFjVb28EC6kTDvLil4B6PhsuzyB0ldLmxz8xoY3OY1j-ebyPG7Ub2R6m61szadc6EP0B3Uvjmezrtts1FF5SMHs-E8HjIiupk/s200/B346385.JPG" width="123" /></a><br />
<br />
<br />
<ul><li>Dr. Csiba László: Kérem, boncoljanak fel!</li>
<li>Oldalszám: 182</li>
<li>Kiadó: Szent Gellért Kiadó és Nyomda</li>
<li><a href="http://www.sine-morbo.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=431&Itemid=310">Interjú Csiba Lászlóval</a> </li>
</ul>Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-364490725099547152011-03-05T19:55:00.001+01:002011-05-08T20:02:33.672+02:00Sebész késsel és tollalBátyámtól kaptam ezt a könyvet, ami már egy ideje a kívánságlistámon volt - a dolog szépsége az, hogy ő nem ismerte a kívánságlistámat.<br />
Csak engem. :) Úgyhogy érthető módon rettentően örültem a könyvnek, és amint befejeztem az utolsó vizsgámat a vizsgaidőszak végén, neki is kezdtem.<br />
<a href="https://lh3.googleusercontent.com/-yZByoW8g7Co/TXKHgwuFMqI/AAAAAAAAB40/KBHCevoZ8vg/s1600/kosrudolf.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://lh3.googleusercontent.com/-yZByoW8g7Co/TXKHgwuFMqI/AAAAAAAAB40/KBHCevoZ8vg/s200/kosrudolf.JPG" width="150" /></a><br />
A regény Kós Rudolf kézsebész professzor munkája, a sebészet, és a sebészek – sokszor megrázó – története Magyarországon a II. vh. előtt, alatt és után. Bár sok életrajz van benne, mégis olvasmányos és letehetetlen. Megdöbbentő, miken mentek keresztül a magyar orvosok, hogy kiharcolják az embereknek a legjobb ellátást…<br />
<br />
1956. október 23-án kirobbant a forradalom, amikor is a szerző épp ügyeletet teljesített a II. számú Sebészeti Klinikán, ahova a sérülteket szállították.<br />
<br />
<br />
<br />
<blockquote>„<i>A klinika portásai nem engedték be az ÁVH-sokat kereső forradalmárokat. A nővérek a sebesült egyenruhásokat klinikai fehérneműbe öltöztették, a fejtáblájukra polgári foglalkozást írtak, a sebesült szovjet katonáknak pedig magyar neveket adtak. A harcok befejezése után az „ellenforradalmár” sebesültek adatai után nyomozóknak a klinika tagjai a nagy francia sebész, Dupuytren szavaival válaszoltak, aki a francia forradalom alatt a felkelők után kutató rendőröknek kijelentette: ’Kórtermeimben felkelőket nem, csak sebesülteket láttam’ Az intézet adminisztrátorai sem szolgáltattak ki a nyomozóknak sebesültekről szóló információkat.</i>”</blockquote>Olvashatunk még a műtétek, az altatás, a sebészet, a műtéti technikák, a vérátömlesztés történetéről, a "szerelem kesztyűi"-ről, a sebészet nagy alakjairól: Hültl, Petz, Bakay, Hüttl, Manninger, csak hogy néhányat említsek. És valóban, a sok életrajz sem unalmas, mert az embert valahogy magával ragadja az a kor, amikor az orvosok sok esetben a saját életüket kockáztatták az orvostudomány fejlődéséért, a betegek gyógyulásáért, nem akármilyen áron.<br />
<br />
És akkor álljon itt egy szerintem gyönyörű vers a vérátömlesztésről, amit Dr. Bándy Ferenc írt, és 1943-ban jelent meg a Magyar Vöröskereszt Lapban:<br />
<br />
"<i>Öt óra tíz... Egy röpke pillanat,</i><br />
<i>A szürke ködben szürke gép robog,</i><br />
<i>Az útja mellett sár, vér és romok.</i><br />
<i>Egy szívet visz, a szív alig dobog.</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>A gép rohan, s a szív meg-megáll,</i><br />
<i>Tovább, tovább, a perc életet ér,</i><br />
<i>Üvegcsövekben készen áll a vér!</i><br />
<i>S a szív Istentől még pár percet kér.</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Valaki egyszer, már ki tudja hol,</i><br />
<i>A vérét adta egy bús tavaszon.</i><br />
<i>Szőke lány vagy szép fekete asszony,</i><br />
<i>Hogy a szívben életet fakasszon.</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Öt óra...Egy röpke pillanat.</i><br />
<i>Az ér megnyitva, benne kanül.</i><br />
<i>Fáradt szemekben halál árnya ül.</i><br />
<i>S künn a szteppén vad szál hegedül.</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>A szív gazdája már alig piheg.</i><br />
<i>A szem tág és az arca hófehér.</i><br />
<i>De halkan, halkan lüktet már az ér</i><br />
<i>Fényes csövekből áramlik a vér.</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Valaki most... ki tudja, merre... hol?</i><br />
<i>Talán álmodik vagy csókol vagy dalol,</i><br />
<i>S nem tudja, hogy messzi ég alól</i><br />
<i>A vére most egy más szívbe hatol.</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Öt óra húsz, egy szélmalom kering,</i><br />
<i>S kering a vér a szívben idebenn.</i><br />
<i>Nem hallat már, mint márvány hidegen</i><br />
<i>A vér dalol, a vér nem idegen. </i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Valaki most egy álmos hajnalon,</i><br />
<i>Mikor körülöttünk lángol a világ,</i><br />
<i>Visszakapta a férjét vagy fiát,</i><br />
<i>Az édesapját egy kicsi diák.</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Öt óra harminc, egy szürke délután,</i><br />
<i>Halálvölgyből visszatért az élt</i><br />
<i>Tűzpirosan itt kering a véred,</i><br />
<i>Ismeretlen! Köszönjük Tenéked</i>"<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiw8vvL12a6cJSjH7qNhs8RRevwBdcdTu5LIl2rGrS1MgD7w40Vt3wjgWc81laSfpb-vOERwTCjz9eDDuLFvM9tDAdp-yKKftxOSV_ydZnqvQDODlG6k_5NthI4pTyWqD0U8nYGL62hfI/s1600/104350.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiw8vvL12a6cJSjH7qNhs8RRevwBdcdTu5LIl2rGrS1MgD7w40Vt3wjgWc81laSfpb-vOERwTCjz9eDDuLFvM9tDAdp-yKKftxOSV_ydZnqvQDODlG6k_5NthI4pTyWqD0U8nYGL62hfI/s200/104350.jpg" width="137" /></a><br />
<br />
<ul><li>Cím: Sebész késsel és tollal - Fejezetek a magyar sebészet XX. századi történetéből</li>
<li>Oldalszám: 216</li>
<li>Kiadó: XX. Század Intézet</li>
</ul>Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-30619460415382760382011-02-18T21:16:00.000+01:002011-02-18T23:06:10.112+01:00"Amikor mozdulsz, a világ is megmozdul."<div style="text-align: justify;">Tulajdonképpen ez az a gondolat, amely köré a híres amerikai előadó, motivációs tréner, több világsikert elért könyv írójának világa épül. Az, hogy a változásoknak magunkból kell kiindulni, hogy a sikereink, kudarcaink mind önmagunkból erednek, és hogy a világ és a sorsunk azt tükrözi vissza, aminek magunkat, a lehetőségeinket látjuk.<br /></div><div style="text-align: justify;"><br />Gondolkoztam rajta, hogy a sok szakmai témájú regény, életrajz közé feltegyem-e ezt a sem nem tudományos, sem nem szépirodalmi írást. Végül azért döntöttem mellette, mert tulajdonképpen (három könyvének elolvasása után) egyre inkább kedvelem Andrew Matthews-t. Lendület, optimizmus, meggyőző erő, élettapasztalat sodorja magával az olvasót; ebben a legutóbbi műben pedig az író mélyebb témákat is feszeget, és bár a híres "amerikai optimizmus" megmarad, ez a könyv, azt hiszem hitelesebb, szerethetőbb az eddigieknél.<br /><br />Az olvasóban azért akad belső ellenállás, legalábbis magamból kiindulva. Komolyan azt akarják velem elhitetni, hogy minden csak rajtam múlik, hogy szeretnek-e, hogy sikeres, gazdag leszek-e, vagy kudarcok sorát halmozom az életemben? Sőt még azért is lehetek felelős, ha egy tégla a felemre esik? És mi van a múltammal? A gonosz főnökömmel? Az alulfizetett szakmámmal, a rossz körülményekkel, a barátokkal, akiknek mind lehet valamilyen hibájuk, a balsorsommal, az isteni büntetéssel? ... Hát persze, az ilyen gazdag amerikai könnyen beszél, aki mind nem rendelkezik a fent sorolt hátrányokkal.<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJ51j9Cx_0mgByWu_ywTaNp1v_cx3UjOzutvEqRVpG60NP9xSTxIVRrkOouyIt2ztGKTi3VkcGZgIYgB3Q4NKbAd1SPoG2-mXbrTBKJ_8lPo70ZaUhUvDYKsr564Qg0jRnkQApb0b0gzoP/s1600/and.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 185px; height: 115px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJ51j9Cx_0mgByWu_ywTaNp1v_cx3UjOzutvEqRVpG60NP9xSTxIVRrkOouyIt2ztGKTi3VkcGZgIYgB3Q4NKbAd1SPoG2-mXbrTBKJ_8lPo70ZaUhUvDYKsr564Qg0jRnkQApb0b0gzoP/s320/and.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5575139372545016162" border="0" /></a>Na, ezen kell túljutni. És ebben a könyvben teszi az író a legtöbbet azért, hogy ez sikerüljön, hogy elhiggyük, hogy nem arról van szó, hogy könnyen optimista és nyitott ember az, aki boldog és mindene megvan, hanem fordítva: aki optimista és nyitott, annak meglesz mindene és boldog lesz. Nem egy történetet olvashatunk olyanokról, akikkel a leginkább rettegett dolgok estek meg, a teljes anyagi csődtől kezdve, a család elvesztésén át, halálos betegségig; és valami mégis továbbhajtotta őket, kimásztak a szakadékból. Ez segít abban, hogy a könyvet ne a fent említett gondolatokkal dobjuk el.<br /><br />Még egy dolog, amit kedvelek ebben az íróban. Azt, hogy ő nem diagnosztizál, nem keres komplexusokat, nem próbálja meg azt állítani, hogy aki nem tökéletes, az hibás. Ebben a tekintetben, az elfogadás, a hibákkal-fogyatékosságokkal való azonosítás tagadásában Matthews annyira hiteles, hogy számomra egyes gondolatai pszichoterápiában, krízishelyzetekben is felhasználhatónak tűnnek.<br /><br />A könyvet azoknak ajánlom, akik nyitottak erre a stílusra, leginkább olyanoknak, akik nem pont az "élet szar és kész" fázisban járnak, hanem ellenkezőleg, éppen biztatást keresnek az életükben fontos valamilyen változáshoz.<br /><br /><div style="text-align: justify;">Az egyik kedvenc idézetem:<br /><span style="font-style: italic;">"Mindig lesznek problémák az életedben - és amikor nem lesznek nagy problémák, akkor a kicsik majd azzá válnak... Képzeld el, hogy egy tízórás repülőút előtt állsz. A repülőgép éppen most szállt fel. Csak remélni mered, hogy egy kicsit lazíthatsz, talán még aludhatsz is egy keveset. És aztán észreveszed! A melletted ülő férfi óramű-pontossággal, hat másodpercenként szipákol egyet... Azt gondolod. "Jaj ne! Ez a hapsi egy szipákoló metronóm! Örülnék, ha nem kellene vele utaznom." Előveszed a számológépedet: "Tíz szipákolás percenként szorozva... az tizenkettőezer szipákolás Frankfurtig! Lehet, hogy ez lesz életem legszörnyűbb éjszakája." Egészen eddig nem vetted észre a mögötted alvó kisbabát. Hirtelen felébred, és elkezdi tüdőkapacitását tesztelni. Nehéz figyelmen kívül hagyni a visító babákat a hosszú menetidő alatt. Akkor már azt mondod magadnak: "És még a Szipákoló miatt idegesítettem magam? Azt még valahogyan elviseltem volna, de a visítozó babákat?! Hát csoda, ha kiborulok?!"</span><br /><span style="font-style: italic;">Ekkorra kezdenek igazán rosszra fordulni a dolgok. Minden figyelmeztetés nélkül a repülő rázkódik egyet és a föld felé veszi az irányt. Elsápadsz, a gyomrod a torkodban van. Mindenki jajgat. A mentőmellény után nyúlsz és közben így egyezkedsz magaddal: "Csak meneküljek meg, és megfogadom, hogy sohasem fogok idegeskedni a szipákolók miatt. Boldogan eltűrőm az üvöltő csecsemőket egészen Európáig!"</span><br /><span style="font-style: italic;">A repülő ismét vízszintesbe kerül, majd elkezd emelkedni. A pilóta elnézést kér a váratlan felfordulásért. A bébi abbahagyja a visítást, Szipákoló úr is elalszik. Ismét a keresztrejtvénybe temetkezel - és mit gondolsz, mi történik? Szipákoló úr elkezd horkolni. "Jaj ne. Ha nem kellene ezzel az alakkal utaznom, akkor tényleg szerencsés lennék!"..."</span><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihb5SGkLeVnCn8KVeBTPJvA7ZijzPwQIvwO227Jd8qnaYmpGTeoECLStVuUsxR9IJr72Tv3qzVzBzfFGzwcUtoEOb3Q7ZSsJfuSKpQGG1OJybrCmPgi88sK0bDvod1fGmXDatussYkTL2E/s1600/matthews.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 168px; height: 220px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihb5SGkLeVnCn8KVeBTPJvA7ZijzPwQIvwO227Jd8qnaYmpGTeoECLStVuUsxR9IJr72Tv3qzVzBzfFGzwcUtoEOb3Q7ZSsJfuSKpQGG1OJybrCmPgi88sK0bDvod1fGmXDatussYkTL2E/s320/matthews.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5575126346755667650" border="0" /></a><span style="font-weight: bold;">A könyv adatai: </span> </div><ul><li style="font-weight: bold;">Írta és rajzolta: Andrew Matthews<br /></li><li style="font-weight: bold;">Eredeti cím: Happiness in Hard Times (2009)</li><li style="font-weight: bold;">Fordította: Gálai Éva</li><li style="font-weight: bold;">Kiadja: Varázsládika Kiadó (www.varazsladika.hu)<br /></li><li><span style="font-weight: bold;">160 oldal</span></li></ul><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:85%;">Utóiratként egy negatívum, ami ellen az optimizmus sem véd: rendkívül zavaróak a magyar fordítás helyesírási és nyelvhelyességbeli hibái, melyek helyenként nem is apró tévesztések.</span> Kár.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-67046763943729268792011-02-01T22:12:00.000+01:002011-02-01T23:30:14.587+01:00A Gyógyító kés folytatása<div style="text-align: justify;">Kíváncsian vettem kezembe a könyvet, vártam, hogyan folytatódik George Sava élete. Vártam, hogy újra találkozzam a kalandos sorsú fiatal sebész lelkesedésével, hogy megint megperzseltessem magam elszántságával, akaraterejével.<br /><br />Beletelt pár oldalba, mire bevallottam magamnak, hogy egy picit, talán csak árnyalatnyit, de csalódtam. Hiszen pont az jött velem szembe, ami elől menekültem volna: a felnőtt valóság, karrier-tervek és az elérésükért szövögetett szálak. A főhős akaratereje a régi volt, de most nem a betegekért küzdött, hanem azért, hogy Angliába mehessen, hogy megálmodott pozícióját megvalósítsa. Útja során ezúttal az orvoslás, sikeressé válás buktatóival ismertet meg minket.<br /><br />És pont ez a regény gyengéje, erőssége is. Az első kötet végtelen, már-már a hihetőség határán mozgó idealizmusa helyett ezúttal valósággal találkozunk. Sava megemlíti, kifejti a mai egészségügy olyan jól ismert, fojtogató, súlyos problémáinak szinte minden előfutárát, az ellátórendszer hiányosságait, az orvosképzés elméletiségét, a pénz szerepét az orvoslásban, több etikai problémát is felvet.<br /></div><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkwVwYChGrP3jqXuhClPBTLZFEMJKKqhgdRzdSkwxwT4M9wzRLGcJdKKeOk7d8cg2PyLY6PUNhH4W3gl-jGFr2pkUA185vdiSGDWwvhCOAVNivgiKAmsiVVOpTwGUYrlUSMsaVJXAaY3J7/s1600/images.jpg"></a><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">"Engedjék már végre, hogy az orvos ugyanúgy éljen, mint más közönséges halandó. Higyjék el, hogy neki is lehetnek hibái, botlásai."</span> - írja, és ez a mondat jól szemlélteti a fiatalember megváltozását, felnőtté válását, amelyet ő maga is érzékel.<br /><br />Ez a változás azonban szükséges, sőt törvényszerű, amit hamar belát az olvasó. És ha el is veszítünk valamit a Gyógyító kés-ből magunkkal hozott, szeretett, romantikus Sava-képből; a tisztelet, a kiváló és lelkiismeretes sebész iránt végig megmarad. Különösen kedveltem ezt a fejezetet, amikor az író az egyik legnehezebb műtétjéről számol be, amelynek során egy ischaemiás szívbeteg asszony koszorúsereire gyomorszövetet (valószínűleg inkább eret) varrtak, hogy javítsa a szív vérellátását:<br /><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">"A világ leghíresebb írója sem volna képes az olvasóval érzékeltetni, mit éltem át a következő öt hét alatt, míg a beteg lábadozott. Az embólia réme állandóan kísértett. Mindig attól féltem, hogy egy ilyen kis megalvadt vértestecske egy pillanat alatt megsemmisíti a tudomány munkájának minden eredményét. </span><br /><span style="font-style: italic;"> Az emberi test csodálatos ellenállóképessége mégis megmentette ezt az asszonyt és az ötödik héten boldogan láttam, hogy megfelelő támogatással lábraállt....</span><br /><span style="font-style: italic;"> Igen, jól érezte magát. Természetes, hogy a szó szoros értelmében vett mindennapi életet nem élhetett többé. El kellett felejtenie, mit jelent a mindennapi élet, de ezt elfelejtette már tízéves betegeskedése idején. Nem kínozták viszont azok a szörnyű légzési fájdalmak, szívfájások. Szívét eléggé ellátta vérrel a műtét. </span><br /><span style="font-style: italic;"> Most már nem úgy lélekzett, mintha lélekzete beszorult volna a tüdejébe. Agyában megszűnt az az örökös szédülés, amit a rossz vérellátás okozott. Új élet kezdődött számára.</span><br /><span style="font-style: italic;"> Kisiettem a szobából. Nem jó, ha a beteg látja sebésze elérzékenyülését. Bánkódni és kétségbeesni csak egyedül szabad az orvosnak és ha nagyon örül, legyen akkor is egyedül.</span><br /><span style="font-style: italic;"> Évek hosszú során át még több hasonló operációt végeztem, de ez a rettegés és az a boldogság, ami az elsővel kapcsolatos, soha nem szorongatta szívemet.</span><br /><span style="font-style: italic;"> "Szenvednünk kell, hogy megismerhessük az öröm igazi ízét." - mondta nekem spanyolul az idős hölgy, amikor legutóbb láttam."</span><br /></div><br />Azért ez a regény sincsen hiján a varázslatoknak, az ifjú sebész egyben mesehős is, aki túlél mindent, éhezést, auóbalesetet, gyomorvérzést éppúgy, mint egy szerelmi drámát, munkahelyi harcokat. A láng, ami csak pislákolni látszik, a történet végére ismét felizzik: George Sava tulajdonképpen maga is megunja a megbecsült Harley Street-i sebész nehéz, mégis nyugalmas mindennapjait, és mikor elköszön tőlünk, nem marad adós új, nagyszabású tervvel, hivatás- és emberszeretettel. Erős búcsú ez, méltó ahhoz a férfihoz, akit a két kötetből megismerhettünk, és aki így nyilatkozik magáról:<br /><br /><span style="font-style: italic; font-weight: bold;">"... A világ eseményei végeredményben nem tartoznak rám. Ha meg van írva, hogy rombolás következik, csak azért imádkozom, hogy kivehessem részem az építésből."</span><br /><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkwVwYChGrP3jqXuhClPBTLZFEMJKKqhgdRzdSkwxwT4M9wzRLGcJdKKeOk7d8cg2PyLY6PUNhH4W3gl-jGFr2pkUA185vdiSGDWwvhCOAVNivgiKAmsiVVOpTwGUYrlUSMsaVJXAaY3J7/s1600/images.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 167px; height: 247px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkwVwYChGrP3jqXuhClPBTLZFEMJKKqhgdRzdSkwxwT4M9wzRLGcJdKKeOk7d8cg2PyLY6PUNhH4W3gl-jGFr2pkUA185vdiSGDWwvhCOAVNivgiKAmsiVVOpTwGUYrlUSMsaVJXAaY3J7/s320/images.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5568834143096593538" border="0" /></a><span style="font-weight: bold;">A könyv adatai:</span><br /><ul><li><span style="font-weight: bold;">George Sava: Egy sebész útja</span> (A könyv a Gyógyító kés folytatása, lásd korábban)</li><li style="font-weight: bold;">Eredeti cím: A surgeon's destiny</li><li style="font-weight: bold;">Kiadja: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, fordította: Konkoly Kálmán</li><li><span style="font-weight: bold;">295 oldal</span><br /></li></ul>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-22547785019233145982011-01-29T23:23:00.000+01:002011-05-08T20:03:39.521+02:00A mi Varázshegyünk<em></em><br />
<div><blockquote><em>"Huszonhárom fokos a tó. Micsoda boldogság...és az utolsó úszáskor megcsókolom a vizet: Mártival búcsúztunk így a Balatontól gyerekkorunkban."</em></blockquote><br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/_EesZsSJmL5s/TUPoG64tnYI/AAAAAAAAB4I/7s8QuhJeWUE/s1600/20091203eletenek73.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://4.bp.blogspot.com/_EesZsSJmL5s/TUPoG64tnYI/AAAAAAAAB4I/7s8QuhJeWUE/s200/20091203eletenek73.jpg" width="147" /></a>Őszintén szólva Beke Katáról eddig nem tudtam sokat, de most utánaolvastam kicsit.<br />
Beke Kata tanár volt, író, publicista, volt országgyűlési képviselő és kis ideig az Antall-kormány oktatási államtitkára is.<br />
2009 decemberében, 73. évében hunyt el.<br />
<br />
Más könyvét nem hogy nem olvastam, de még csak nem is hallottam róluk, lévén a politika nem áll túl közel hozzám, ez a kötet is csak témája miatt keltette fel az érdeklődésemet: az írónő átesik egy infarktuson, majd egy szívműtéten, és lekerül Balatonfüredre a<a href="http://www.bfkor.hu/"> Szívkórház</a>ba többször is.<br />
<br />
Ami nagyon tetszett, az a lelkesedés és optimizmus, amivel a műtét(ek) elé ment, amivel az orvosokra felnézett, a határtalan érdeklődés, ami elfogta a beavatkozások előtt: hogy sosem sajnáltatta magát, vagy panaszkodott, hogy a végletekig bízni akart a kórházban és a professzorokban, hogy mindennek a jó oldalát látta, mindenkiben megtalálta az értéket és mindezek mellett jó humorérzéke volt.<br />
<blockquote><br />
"<i>A Professzor ebben a dologban is korrekt volt. Mégis átsuhant rajtam a régi kabarétréfa, amikor immár megenyhülten a szecessziós virágok mögött beszélt velem: mi lenne, ha a borítékban egy levelet találna: Köszönöm szépen? Csak nem venné ki belőlem a műbillentyűt."</i></blockquote>Ajánlom tehát mindenkinek ezt a könyvet, nagyon kedves kis írás, nem hosszú, olvasmányos és szórakoztató. Ez ugyan nem Thomas Mann Varázshegye, de hasonlóan szép, és a miénk..<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: -webkit-auto;"><br />
</div><a href="http://1.bp.blogspot.com/_EesZsSJmL5s/TUPpC1gWzWI/AAAAAAAAB4M/MCOYxoE7YEE/s1600/1111002425346.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://1.bp.blogspot.com/_EesZsSJmL5s/TUPpC1gWzWI/AAAAAAAAB4M/MCOYxoE7YEE/s200/1111002425346.JPG" width="128" /></a><br />
<br />
</div><ul><li>Cím: Kis magyar Varázshegy</li>
<li>Oldalszám: 116</li>
<li>Kiadó: C.E.T. Belvárosi Kiadó és Kereskedelmi Bt</li>
</ul>Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-52205893118509141622011-01-16T14:38:00.000+01:002011-01-29T11:44:30.929+01:00Ügyeletben<div style="text-align: justify;">Emily R. Transue doktornő épphogy orvos. Most végzett a Yale-en eltöltött alapképzés után a Dorthmouth-on. Munkáját Nem Hampshire-ben kezdi, életében először hosszú fehér köpenyben, eltévedéssel, életében először sikertelen újraélesztéssel. Hogy munkájának részleteit, érzelmeit megossza, a családjának és barátainak leveleket írt, majd megfogalmazódott benne a könyv fogalma és igénye. Szerencsére. Egymástól független történetekből álló műve élvezetes, egy hétvége alatt elolvasható, de talán érdemes többször is. Főleg a kezdő orvosoknak. Az egy év gyakornokság és a három éves rezidentúra alatt átéli ugyanazt, amit mi, belefut ugyanazokba a hibákba, melybe mi is, akik szintén az orvoslás elején vagyunk. Ő is megpróbál megmenteni menthetetlent, próbál az attendása tanácsa ellen menni, mert nem tudja elfogadni, hogy ennyi. Belgyógyász rezidensként dolgozik az intenzíven, belgyógyászati mátrixban, neurológián, sürgősségin. Osztályon és ambulancián egyaránt. Egy nagyon tág spektrumú ellátás igazi ellátó tagja. Elsős rezidensként pedig már gyakornoka is van, oktat is. Ügyel, vannak igazi betegei, akiket referál. Számomra kiemelendő epizódja a könyv végére esik, amikor egy kollégájának kell megmondania, hogy tumoros beteg, hónapok vannak hátra. Vannak nehéz pillanatai az orvoslásnak, de halálhírt és tumoros betegséget közölni mindezek között a legnehezebb. Talán sokan emlékszünk az elsőre. Emily ilyen és ehhez hasonló történeteivel szerethető könyvet nyújt át nekünk, kezdő orvosoknak, tapasztaltabbaknak és nem orvosoknak, akik belőlünk csak a fehér felhőt látják, sok sok humorral és érzelemmel.<br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">A könyv adatai:<br />
<br />
</span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgycllrGyk_PdFgQj2gN3H8OVLuvTVRVPMZXOgx83yvBBeo2rZ5-AtKQaU6zvGKRuJWyOeDytsjqRloftF_tiX4E15vUg8ydBYhvRpUTNoHB1xVo1wB3lIJNGDHbKg4a75PdOPKM36nkFjm/s1600/konyv.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5562786140578937746" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgycllrGyk_PdFgQj2gN3H8OVLuvTVRVPMZXOgx83yvBBeo2rZ5-AtKQaU6zvGKRuJWyOeDytsjqRloftF_tiX4E15vUg8ydBYhvRpUTNoHB1xVo1wB3lIJNGDHbKg4a75PdOPKM36nkFjm/s400/konyv.jpg" style="cursor: pointer; height: 150px; width: 98px;" /></a><br />
<ul style="font-weight: bold; text-align: left;"><li>Emily R. Transue: Ügyeletben (On Call: A Doctor's Days and Nights in Residency)<br />
</li>
<li>Animus Könyvkiadó (2005)</li>
<li>283 oldal</li>
</ul></div>Álomtejhttp://www.blogger.com/profile/06180488386148211685noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-79593227977405341512011-01-15T13:22:00.001+01:002011-01-15T18:32:13.683+01:00"... a diadal és a bukás sohasem végleges."<div style="text-align: justify;">A fenti mondat volt az első, amellyel megismerkedtem George Sava Gyógyító kés című regényéből. Aki ajánlotta, kedves Ismerősöm, még azt is hozzátette levelében: "<span style="font-style: italic;">Olyan könyvek egyike, amit minden embernek olvasnia kellene."</span> Ennyi biztatás már bőven elég volt arra, hogy egy példányt be is fogadjak könyvespolcom kis társadalmába, azonban idő hiányában gyorsan elfeledkeztem róla.<br /></div><div style="text-align: justify;"><br /><div style="text-align: justify;">Pár hónappal később panaszkodtam Ismerősömnek, orvoslással és annak nehézségeivel kapcsolatos kérdéseimet, kétségeimet ecseteltem. A válasz az volt: <span style="font-style: italic;">"Elolvastad már a Gyógyító kést? Minden, amit most lerínék vagy mondhatnék neked, ott van abban a könyvben..."</span><br /></div><br />Aznap este olvastam az első sort a regényből.<br /></div><br /><div style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC5N0FibdSXXIcNQS5xwe9zujgel1v0y_d8YHtHiGTfoF9bulK_3k-Jhv8g56Pevh1V5Pfw-oAkmMq7kdDpFdifelJyYo9we5SKbYOBBhP-XksNc_1YWB2y6qDm6IaCYZNSN6JdDnQ76-b/s1600/szike_fenheto.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 206px; height: 188px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC5N0FibdSXXIcNQS5xwe9zujgel1v0y_d8YHtHiGTfoF9bulK_3k-Jhv8g56Pevh1V5Pfw-oAkmMq7kdDpFdifelJyYo9we5SKbYOBBhP-XksNc_1YWB2y6qDm6IaCYZNSN6JdDnQ76-b/s320/szike_fenheto.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5562407696380810018" border="0" /></a>A történet a harcmezőn kezdődik. A fehér hadsereg tizenhét éves tengerész hadnagya csak úgy tudja meglőtt barátja életét megmenteni, ha (minden gyakorlat és megfelelő eszközök nélkül) kivágja a golyót a sérült bordái közül. A "műtét" sikerül, és a fiatal tiszt elhatározza, hogy mindenáron sebész lesz, és életeket fog menteni háborúzás helyett.<br /><br />Amikor a sereg vereséget szenved, hősünknek menekülnie kell. Bár herceg családból származik, élete védelmében elhagyja nemesi címét, a George Sava nevet veszi fel, és egyetlen fillér nélkül próbál túlélni, és tervét megvalósítani. Ami ezután következik, legalább annyira történelmi -, kaland-, fejlődés- mint orvosregény, Sava börtönbe kerül, később kazánfűtőként dolgozik, tenyérjóslásból, pincérkedésből próbálja eltartani magát, több-kevesebb sikerrel; megjárja Bulgáriát, Törökországot, Francia-, Olasz- és Németországot, a könyv végére pedig közel kerül régi álmához, az Angliába jutáshoz is. Találkozik koldusokkal, török puccsista urakkal, cigány füvesasszonnyal, rájön, ki zsarol egy szép bárónőt, küszködik pincérként az ittas vendégekkel, beleszeret egy gróf leányába. A kalandok felsorolása koránt sem teljes, és bár mindez nagyon hangzatos, tudni kell, hogy Sava többször majdnem éhenhal, rongyosan, koszosan, az összeomlás határán egyensúlyoz, azonban különleges akaratereje végül is egyre közelebb viszi céljához.<br /><br />Orvosléte akkor kezdődik, amikor a kórház fűtőjeként éjjelente a boncterembe oson, és tanulmányozza a preparátumokat. Mire eljut az egyetemig, minden hallgatónál többet tud.<br /><br />Az a mód, ahogyan ez a a fiatal férfi egy pillanatra sem adja fel, ahogyan bármilyen nehéz, fárasztó munkát elvállal és közben a szó igazi értelmében nemes ember marad, majdnem hihetetlen. Olvasás közben, dacára annak, hogy egy híres sebész önéletrajzáról van szó, többször megcsóváltam a fejem, szerettem volna megnyugodni abban, hogy ilyen ember és akarat talán nem is létezhet; igyekeztem de képtelen voltam elkerülni, hogy saját nehézségeimet, megfutamodásaimat, kitartásomat a regény hőséével összehasonlítsam.<br /><br />A legtöbbet azon gondolkodtam, hogy mi ragad meg tulajdonképpen ebben az emberben, elvégre a romantikus, mesés kalandok és a nagy jelszavak nem szoktak rám hatni. A fiatalember humanizmusa, orvosi felelősségtudata már nyomósabb érv, de önmagában csak tiszteletet keltene. Akkor mitől az enyém, miért kedvelem, mi hat meg ennyire? Mire Sava kimondta, már én is tudtam: az a nyitottság, ahogyan megfigyel mindent, ami a közelébe kerül, ahogyan az összes munkáját végzi, szeretettel, profizmussal, legyen szó fűtésről vagy felszolgálásról.<br /><br />(Ezek az igyekezetek aztán sorra megtérültek. Jó példa erre, amikor az orrplasztikai műtétnél azokat a tapasztalatait használja, amelyeket a művészeti akadémián tanult, ahol a festő hallgatóknak állt modellt, többnapos éhezés után).<br /><br />Arra jutottam, hogy jobb elhinni a leírtakat, jobb hinni bennük, George Savában, és abban, hogy a kitartásnak megvan az ára és a jutalma is, abban, hogy sem a szegénység sem a szenvedés nem indok és mentség emberi mivoltunk és tartásunk elhagyására, abban, hogy az ember akkor nyer, ha nem finnyáskodik, nem keresi a könnyebb utat, hanem szívvel-lélekkel beleadja magát feladataiba, perceibe, és közben nem mondd le a terveiről álmairól. Mert így érdemes csak bármihez hozzáfogni.<br /><br />A bemutatást idézettel kezdtem, Ismerősöm kedvencével, és idézettel is zárom, saját kedvencemmel. Sava könyvét alapvetően mindenkinek ajánlom, de leginkább Gyógyító regényként olyan embereknek, akiknek most éppen erre van szükségük.<br /><br /><span style="font-style: italic; font-weight: bold;">"Bármiféle foglalkozást űztem életemben, mindíg igyekeztem örömet találni benne. Ez a legjobb orvosság az elégedetlenség ellen."</span><br /></div><span style="font-weight: bold;"><br /></span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_N_mj3Xfua8B3DPtcM6Uut3o9PCSeHN8tQhs4PWKbyWM3IbNo39ErEauuti5zur3iKdjrnOjFFpHAcVFWaOEd8WTdJ23m9dQxkL2Nuh04nH0LLyd9cK-H3xDr7Gi-JQ-wsZ77YmYOj_cg/s1600/gyogyito_kes.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 129px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_N_mj3Xfua8B3DPtcM6Uut3o9PCSeHN8tQhs4PWKbyWM3IbNo39ErEauuti5zur3iKdjrnOjFFpHAcVFWaOEd8WTdJ23m9dQxkL2Nuh04nH0LLyd9cK-H3xDr7Gi-JQ-wsZ77YmYOj_cg/s320/gyogyito_kes.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5562387649056160866" border="0" /></a><span style="font-weight: bold;">A könyv adatai:</span> <ul><li style="font-weight: bold;">George Sava <span style="font-weight: normal;">(Született </span><span style="font-weight: normal;">George Alexis Milkomanov Milkomane, 1903-1996):</span> Gyógyító kés</li><li style="font-weight: bold;">251 oldal</li><li style="font-weight: bold;">Kiadó: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet</li><li><span style="font-weight: bold;">Folytatása: Egy sebész útja</span></li><li><span style="font-weight: bold;">Az íróról</span><span></span><span style="font-weight: bold;"> </span><a style="font-weight: bold;" href="http://en.wikipedia.org/wiki/George_Sava">itt</a><span style="font-weight: bold;"> találtok további adatokat</span><br /></li></ul>Unknownnoreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-86030533587378658692011-01-06T10:43:00.001+01:002011-05-08T20:04:59.816+02:00Állapota válságos<a href="http://2.bp.blogspot.com/_EesZsSJmL5s/SXEFNxG_ocI/AAAAAAAABFw/1gLWufMhpZo/s1600-h/131546.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5292016771216155074" src="http://2.bp.blogspot.com/_EesZsSJmL5s/SXEFNxG_ocI/AAAAAAAABFw/1gLWufMhpZo/s320/131546.jpg" style="cursor: pointer; float: left; height: 320px; margin: 0px 10px 10px 0px; width: 195px;" /></a>Óriási elánnal kezdtem neki ennek a könyvnek, ugye az ilyen téma mindig nagy lelkesedést vált ki belőlem, imádom.<br />
<br />
<div><div><div>Aztán amikor elkezdtem olvasni, kicsit csalódott voltam, mert egy kissé erőltetettnek tűnt az írónő stílusa. </div><br />
<div>Látszott, érződött, hogy nagyon szeretne lazán, jópofán viccelődni, humorosra venni a figurát, mindeközben teljesen életszerűen bemutatni az osztályon dolgozó nővérek életét - mind magán-, mind munkahelyi téren -, de sajnos, gondoltam én, aki nem születik írói vénával, az hiába erőlködik, a könyvet nem lehet élvezettel végigolvasni. </div><br />
<div>Erre néhány oldal után, hopp! Gyökeres változáson ment keresztül a stílus, a hangvétel, a poénok - mintha csak meghallotta volna hangos morfondírozásomat az írónő, és észbe kapott volna. Onnantól fogva aztán nem volt megállás - a hasamat fogtam a röhögéstől sokszor, de annyira, hogy a héven szabályosan felröhögtem, ciki vagy nem ciki, eszméletlen volt.</div><div><br />
És imádtam azt a részt is, amikor megelégeli a felsővezetők uralmát és a nővérek kiszipolyozását, felmond, és elköltözik <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Montserrat_(hegy)">Montserrat</a>-ra. (Tök jó, van egy régi "<span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">Wher<span class="Apple-style-span" style="font-style: normal;"><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">e the hell is Montserrat" </span>feliratú pólóm, az ugrott be róla hirtelen :) ) Óriási, ahogy ír a "medvetalpnyi" svábbogarakról a konyhában, a denevérekről, a tarantula pókról, a szalamandráról, és a többi ezer más állatról, amiktől az első napokban sikítófrászt kap, aztán szépen lassan megszokja őket.</span></span></div><br />
<div>Szóval imádtam a humorát, a stílusát, magát a témát, az őszinte hangvételét. Nagyon jó könyv volt, és bár ahogy nézem, ez az egyetlen könyve jelenleg, ami magyarul megjelent, azt hiszem megpróbálom a többit beszerezni angolul.</div><br />
<div></div><div><br />
És akkor jöjjön az egyik kedvenc részem, amin eldobtam az agyam. :) </div><br />
<br />
<div>".<span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">. láttam, hogy a 2-es és a 4-es beteg kikukucskál az ágyát körülvevő függöny mögül, és szintén elneveti magát, hiszen a látvány valóban kacagtató lehetett... két egyenruhás nővér, valamint egy tiszteletre méltó megjelenésű idősebb hölgy előregörnyedve csapkodja a székeket, a falat és egymás hátát, s közben nagyokat horkantva hangosan hahotázik. Amikor valamelyikünk felhorkant, akkor a másik kettő ugyanúgy folytatta, mint korábban, csak egy kicsit hangosabban. Úgy festhettünk, mint egy csapat kotkodácsoló tyúk, amelyiknek egyszerre van asztmája és orgazmusa.</span>"</div><br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/_EesZsSJmL5s/SXEFecKtJAI/AAAAAAAABF4/UnTPy8148Cc/s1600/echoheron-140-exp-Condit.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5292017057652352002" src="http://2.bp.blogspot.com/_EesZsSJmL5s/SXEFecKtJAI/AAAAAAAABF4/UnTPy8148Cc/s320/echoheron-140-exp-Condit.jpg" style="height: 218px; margin-top: 0px; width: 140px;" /></a><br />
<div><br />
<ul><li>- Eredeti cím:<span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;"> Condition critical</span></li>
<li>-<a href="http://www.echoheron.com/"> Echo Heron - Home</a></li>
</ul></div><br />
</div><br />
</div>Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2437289035434003626.post-88977887648060027722010-12-31T16:23:00.001+01:002011-05-08T19:16:55.418+02:00The Intern Blues: The Private Ordeals of Three Young Doctors<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://bp3.blogger.com/_EesZsSJmL5s/Rx0O20TRXSI/AAAAAAAAAMA/noszhyNB80U/s1600-h/internbl.jpg"><img style="MARGIN: 0px 10px 10px 0px; FLOAT: left; CURSOR: pointer" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5124268285932690722" border="0" alt="" src="http://bp3.blogger.com/_EesZsSJmL5s/Rx0O20TRXSI/AAAAAAAAAMA/noszhyNB80U/s320/internbl.jpg" /></a><br />Dr. Robert Marion, gyermek-, és szülész-nőgyógyász professzorként dolgozik New York-ban, a bronxi Albert Einstein Orvosegyetemen.<br />Míg a kórházban egy kis csapat gyakornokra felügyel, hármukat megkéri arra, hogy a képzés ideje alatt egy éven keresztül vezessenek részletes naplót.<br /><br />Közismert, hogy egy fiatal orvos megpróbáltatásai közül a legnehezebb a gyakornoki év: az első év az orvosi egyetem után, amikor egy kórházba küldik őket gyakorlatra. A munkaórák száma 100, vagy afölött, és a legtöbb helyen megkövetelik tőlük, hogy minden harmadik éjjel ügyeljenek.<br /><br />Andy, Amy, és Mark, teljes aggódással és félelemmel kezdik gyakornoki évüket. Egyikük sem hiszi, hogy készen állna erre a hatalmas felelősségre, ami rájuk vár. És ezek nem csupán szakmai félelmek. Amiatt is aggódnak, hogy hogyan fogják túlélni a 100 órás munkaheteket.<br /><br />Andy, Mark és Amy - akiknek a valóságban természetesen nem ez az igazi nevük* - élethűen írnak az eléjük táruló megpróbáltatásokról, és a sok beteg kisgyerekről, akiket kezelnek. Végigkövethetjük, ahogyan szembebesülnek a gyermekbántalmazással, és a szörnyűséges AIDS vírus hatásaival, körülvéve a kórházi bürokrácia közömbösségével, legyőzve saját félelmeiket, bizonytalanságaikat, és állandó fáradtságukat.<br /><br />Mindegyiküknek van egy sajátos stílusa, mindenki egy külön személyiség. Történetük sokszor szívszaggató, és gyakran mulatságos, személyes győzelmük felejthetetlen.<br />Ez az egyik kedvenc könyvem.<br /><br /><br />*Nem csak a három gyakornok, hanem a történetben szereplő összes személy nevét megváltoztatták, hogy védjék a személyiségi jogokat.Lilohttp://www.blogger.com/profile/06255795332928626684noreply@blogger.com0